7. fejezet Kimondatlan gondolatok

*Diamond szemszöge*

Magatehetetlenül ültem és csak meredtem a sötét kijelzőre. Mégis mit fogok írni én? Egyszerűen fogalmam sincs, általában mindig pozitív és csupa jó dolgokat írtam, a kritika sosem az én asztalom volt. Bár ha úgy nézzük Harryről egy remek cikket lehetne írni ilyen szempontból. Muszáj összeszednem magamat, egy hónapom van és azalatt bármi történhet. Kitudja lehet, hogy Harryt sikerül úgy meggyűlölnöm, hogy simán menni fog az a rovat megírása. Már délután olyan kettő fele járhatott az idő, így fogalmam sincs, hogy mégis mivel üssem el az időm. Utolsó opciómként leültem a laptopom elé és gépelni kezdtem.

A csengő hangjára ébredtem fel. Basszus elaludtam. Az órámra pillantottam 19:33. Fáradtan dörzsöltem meg a szemeimet majd a laptopom tetejét lecsukva álltam fel a gurulós székből, és lefele vettem az irányt. Már nem tudom, hogy hányadszorra nyomja meg azt az átkozott csengőt, de már kezdem azt hinni, hogy ráfeküdt.

-Tudod elég csak egyszer meg...-nyitottam ki a bejárati ajtót de ahogy megpillantottam a személyt a szavak belém szorultak. -Louis?-néztem értetlenül az előttem álló fiúra akinek eléggé csapzott kinézete volt. A haja kócos volt a ruhája néhol sárfoltos és az arcán pedig egy kisebb karcolások.

-Istenem de jó, hogy meg vagy. Már vagy a fél környéket felkutattam miattad és egy család pedig nem hagyott békén, egy órán keresztül szinte fogva tartottak maguknál mert a lányuk hatalmas nagy rajongónk, és bezártak a pincéjükbe és tudod min mentem ott keresztül?! Tele volt minden bogarakkal és patkányokkal! De nagy nehezen sikerült kijutnom és egy erdőn keresztül kellett jönnöm ott pedig a mókusok megtámadtak, majd szerencsére egy öreg ember útba igazított és hála neki eltaláltam ide.-mesélte el a kis kalandját. -Szóval nem érdekel a tiltakozásod azonnal pakolj össze mert jössz vissza Londonba!-hangja kissé mérgesen csattant fel, és látszott rajta, hogy eléggé megviselték a ma történtek.

-Louis nagyon sajnálom, de...

-Oh, jössz velem.-rontott be a házba. -Nem azért utaztam utaztam ennyit és haltam meg majdnem, hogy kinyögd, hogy nem jössz! Harry iszonyatosan ki van, mikor hazajött bezárkózott a szobájába, és nem hajlandó kijönni pedig forgatnunk kellene. A többiek is próbáltak vele beszélni de hasztalan.-eléggé idegesen hadonászott kezeivel és az emelet felé indult.

-Louis! Várj!-rohantam utána. A szobámba tartott majd az ágy alól kihúzta bőröndömet és a szekrényemhez lépett, majd elkezdte a ruhákat beledobálni. -Louis az isten szerelmére nem megyek sehova!-visítottam fel.

-Dehogyisnem!-pakolt tovább. -Különben is mivel sikerült ennyire megbántanod őt?-nézett rám felvont szemöldökkel.

-Semmi közöd hozzá.-feleltem csípőre tett kézzel.

-Tudod Diamond most haragudnom kéne rád, de ehelyett eljöttem ide az isten háta mögötti farmra csak azért, hogy elvigyelek. Tudod miért? Mert a barátom aki olyan, mint a testvérem össze van roppanva. és nincs kedvünk tudod a turnét is lemondani. A kiadó így is tiszta pipa ránk mert máris csúszásban vagyunk a klipforgatással.-dobálta tovább be a ruháimat.

-Sajnálom, Louis de akkor sem megyek sehova.-tiltakoztam továbbra de akkor a laptopomat fogta meg és azt rakta el. -Mit nem értesz azon, hogy nem?-ripakodtam rá, de, mintha a falnak beszéltem volna úgy vonult be a fürdőbe és itt nekem is felforrt az agyvizem. Szépen összekapkodott pár cuccot, de mielőtt még tiltakozni tudtam volna összecipzározta a bőröndöt, engem pedig a hátara kapott.

-Louis Tomlinson azonnal tegyél le!-ütöttem a hátát de semmi. Vitt tovább majd bezárta a lakást és a kocsijába tuszkolt. Gyors elrakta csomagomat majd beszállt mellém. -Ugye tudod, hogy feljelenthetlek emberrablásért.-vetettem felé egy szúrós pillantást.

-Hajrá, de kicsit nehéz lesz úgy, hogy nincs nálad a mobilod.-kacsintott, majd a elindította a kocsit. Azt hittem, hogy elhagyta valahol, de úgy látszik, hogy visszaszerezte. Egész úton egyikünk sem szólt egy szót sem egymáshoz, és ugyanez volt a repülőúton is.

Leparkoltunk a srácok háza előtt, és nagy levegőt véve kikapcsoltam az övemet. Kiszálltunk, majd a cuccaimmal együtt bementünk. A fiúk épp nagyban beszélgettek valamiről de amikor megpillantottak minket elhallgattak.

-Harry?-kérdezte Louis.

-Még mindig a szobájában.-felelte kissé letörten Zayn. Tekintetünk ahogyan összeakadt megakadt a levegő a torkomon. Tökéletes csokoládé szemeit hosszú pillái még jobban kiemelik. Arcát kis borosta fedte, és haja, mint mindig most is tökéletesen be volt lőve.  Rózsaszínes ajkait benedvesítette, majd pedig észbe kaptam, hogy eléggé feltűnően végig bámultam.

-Diamond, minden rendben?-kérdezte a mellettem álló fiú.

-Persze.-feleltem kissé halkan, majd pedig tekintetemet a padlóra szegeztem.

-Tommo csináltál vele valamit?-Liam mondatára rákaptam a fejemet, és kissé sokkolt a kérdése.

-Mi?!-kérdeztük egyszerre Louissal.

-Jól van.-emelte fel a kezét védekezésképpen.

-Zayn mutasd meg neki az ideiglenes szobáját, és segíts neki a cuccokat felcipelni.-intett neki Louis, majd a többi fiúval elvonult. Biztos, hogy nem maradok itt öt fiúval. Hülye lennék.

-Bocs, de kizárt, hogy itt maradjak.-fogta meg a karját, mielőtt hozzáérhetett volna a bőröndömhöz. Tekintetét rám emelte, és úgy éreztem, hogy megfojt vele. Ajkait enyhén benedvesítette és továbbra is meredtünk egymás felé. Hirtelen hallottam, ahogy valami földet ér és hangos csörömpölést vonz maga után. Mind a ketten odakaptuk a fejünket, és Harryvel találtam magam szembe. 

-Őt hagyd békén Zayn!-hangja idegesen csengett, és elindult felém. Megragadta a karomat, majd maga után kezdett húzni.

-Harry!-hallottam ahogy a fiúk kirontanak de mi már rég az emeleten voltunk. Lábdobogásra lettem figyelmes, de Harry berántott egy szobába. Sötétség uralkodott, majd a fogása a karomon megszűnt, és egyedül hagyott. Nem láttam semmit, vaksötétség volt. Próbáltam hátrálni, de egyenesen a falba ütköztem.

-Harry.-suttogtam halkan, nevét, majd valami mozgolódást hallottam, és hirtelen egy kis fény csillant fel. Az éjjeliszekrényén lévő kislámpát kapcsolta fel.

-Mit keresel itt?-ahogy tekintetünk egybekapcsolódott a szívem kihagyott egy ütemet. Gyönyörű zöld szemei most be voltak dagadva és pirosak voltak. Nem csillogott bennük ott az a játékosság hanem helyette csak fájdalom tükröződött. Arca komor és érzelemmentes volt. Haja kócos volt, és látszott rajta, hogy nem egyszer túrt bele. Rakoncátlan göndör fürtjei össze-vissza álltak, és egy kinyúlt pólót meg egy melegítő alsót viselt. Teljesen szét volt csúszva. Most már tényleg elhittem amit Louis mondott. Össze volt roppanva. Közelebb akartam lépni hozzá, de egyből meghátrált és a fejét oldalra szegezte. -Nem válaszoltál a kérdésemre.-hangja ridegen csengett, és kissé rosszul is estek.

-Louis egyszer csak betoppant hozzánk azzal, hogy sürgősen visszakel utaznom.-mondtam miközben az ujjaimmal babráltam. Gúnyos nevetés hagyta el száját, miközben a fejét rázta.

-Nem értem, hogy mit avatkozik bele az életembe amikor semmi köze hozzá. Megmondtam neki, hogy törődjön a saját dolgával.-olyan szinten megvetés és keserűség volt a szavaiban. Mi történt vele? És hogy beszélhet így Louisról amikor ő csak jót akart neki, hiszen aggódik miatta.

-Gyerekesen viselkedsz.-mondatomra rám kapta a fejét. -Nem veszed észre, hogy csak jót szeretne neked?-kérdezte kitárt karokkal.

-Azzal segít ha békén hagy.-nem hiszem el, hogy ezt tényleg kimondta. -Téged is feleslegesen rángatott ide. Szóval akár már most is elmehetsz.-közeledett felém, majd pontosan előttem megállt. Kezét arcomra simította, majd ördögien elmosolyodott. -Ha csak nem azért jöttél, hogy felkínáld magad, mert ez esetben szívesen látlak bármikor.-undorító volt. Egyszerűen felrobbantam a dühtől. Lendítettem a kezem, de mielőtt csattant volna az arcán elkapta a csuklómat.

-Egy nyomorult féreg vagy. Nem érdemled meg azt, hogy a fiúk aggódjanak érted, pláne nem azt, hogy törődjenek veled. Remélem egy nap egyedül maradsz és rádöbben mindenki, hogy mégis milyen egy szörnyű ember vagy Harry Styles.-szavaimat csak úgy köptem feléjük, de láthatólag elég jól szórakozott rajtam. Hirtelen az ajtónak lökött és kezeivel fejem mellett megtámaszkodott, és arcával a képembe bújt. 

-Ezek, mind csak kimondott szavak Diamond. Mind a ketten tudjuk, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. A rajongók túlságosan is szeretnek engem. Ők pedig elnézik ezeket nekem és különben is mondtam, hogy remek színész vagyok?-ismét cinikus volt. Utáltam ezt az oldalát. De rá kellett jönnöm, hogy valójában ő ilyen. Neki nincsen jó oldala. Kiváló színész tényleg. Annyira, hogy egy darabig sikerült engem is megvesztegetnie.
-Tudod eszem ágában sem volt eljönni ide, csak Louis kényszerített, az akaratom ellenére hozott el. Felőlem meg is dögölhettél volna!-idegesen löktem el magamtól, majd kirontottam a szobából. Utamat lefele vettem de amikor a nappaliba léptem négy szempár figyelt rám egyszerre.
-Diamond...
-Hagyj Louis!-feleltem a könnyeimmel küszködve. -Feleslegesen rángattál ide! Nem érdemel meg benneteket meg azt meg pláne nem, hogy törődj vele!-a torkomban lévő gombócot sikerült lenyelnem, majd összeszedtem magam. -Ilyen embert, mint ő soha életemben nem láttam, pedig sok emberrel találkoztam. Örülhet neki, hogy nem vagyok az a bosszúálló típus mert akkor a cikkemben kikészítettem volna. Van elég hatalmam ahhoz, hogy tönkre tegyem a karrierjét. De még a tűrés határnál egy nagyon picivel beljebb van, de ha átlépi, esküszöm, hogy nem állok jót magamért.-cuccaimhoz sétáltam, majd készültem kilépni.
-Várj Diamond hazaviszlek.-szól utánam, de megráztam a fejem.
-Majd fogok egy taxit, meg a mobilomra szükségem lenne.-feleltem kissé szipogva. Átnyújtotta a készüléket, majd kiléptem a házból. Itt tört el a mécses nálam, és halkan felzokogtam. Küldtem gyors egy üzenetet Elyarnek, hogy jöjjön értem. Szerencsére idetalálta, majd segített a dolgaimat bepakolni. Idővel valahogy megnyugodtam, és anyu is hívott, hogy hol vagyok hiszen ma családi vacsorára mentünk volna, de gyors lerendeztem azzal, hogy sürgősen vissza kellett jönnöm az iskola miatt.

-Elmondod végre, hogy mi történt?-kérdezte miközben az ágyamon helyet foglalt.
-Idióta vagyok.-meredtem magam elé. Szemeim fájtak, és fogadni mernék, hogy a sok sírástól bedagadtak. -Hagytam, hogy megalázzon, hogy lehordjon mindennek.-arcomat kezeim közé temettem. -Nem is tudom, hogy mit képzeltem, hogy bemegyek és jól el dumcsizgatunk.-kínomban felnevettem, majd egy újabb zsepit vettem elő és fújtam ki az orrom. -Én csak tényleg jót akartam neki.-néztem kétségbeesve az előttem ülő barátomra. -Nem veszekedni akartam. Ha láttad volna amikor megláttam az arcát. Szinte sugárzott belőle a fájdalom, mintha tényleg igazán szenvedne.-ismét magam elé képzeltem az arcát, de beleborzongtam.
-Hagyd Diamond ne törődj vele.-húzott magához, és szorosan megölelt. Bárcsak menne, de úgy érzem, hogy belém férkőzött.

*Harry szemszöge*

A szavai még most is tisztán az elmémben vannak. Az a megvetés ami ott volt benne, az az utálat a szavaiban és az a keserűség a szemeiben, mind ott volt és mind miattam.

-Szörnyű ember vagy Harry Styles.

-Egy nyomorult féreg vagy.

-Gyerekesen viselkedsz.

Ott visszhangzottak a fejemben, és a fülemet befogva rogytam össze a földre.
-Maradj csöndben!-ordítottam. -Nem értesz te semmit!-szemeimet összeszorítottam, de a könnyek kiszöktek. -Nem tudsz te semmit.-motyogtam magam elé. -Senki nem tud semmit.-belül marcangolt az érzés, és ahogy megláttam még jobban felerősödött. Ahogy csillogó kék szemeivel rám bámult, és ahogy olyan ártatlanul próbált segíteni rajtam. De pont, hogy azzal tud ha békén hagy. Egyszerűen ha már arra gondolok, hogy megérinthetem vagy megcsókolhatom beleborzongok. Befészkelte magát a gondolataimba, belemászott az álmaimba. egyszerűen belém férkőzött.
-Szükségem van rád.-fejemet a falnak döntöttem, és szemeimet lecsuktam. -Diamond.-neve hangzása már tökéletes volt nemcsak a kinézetével együtt. Halk kopogást hallottam az ajtóm felől, de őszintén semmi kedvem nem volt bárkivel is beszélgetni.
-Harry.-Tommo hangja csendült fel, és ahogy észrevettem nem valami boldog kedvében van. -Beszélnünk kell.
-Nem akarok.-morogtam, miközben továbbra is a plafont figyeltem.
-Nem helyes ahogyan Diamonddal viselkedtél. Azért jött ide, hogy segítsen neked. Ha láttad volna, hogy milyen kétségbeesve és összetörve ment el. Csak azért mert egy bunkó fasz voltál vele. A zokogás szélén állt. És tudod mi a legdurvább? Az, hogy most mellette állok nem pedig melletted. Mert most jogosan akadt ki. Megérteném, ha ezek után tönkre akarna tenni, mert képzeld ezzel nem csak ő, hanem mi is tisztában vagyunk. Olyan közel állsz a szakadék széléhez, és még egy meggondolatlan mondat vagy tett belezuhansz, és pont az fog belelökni aki a legfontosabb neked.-szemeim kikeredtek ahogy meghallottam utolsó két szavát. -Mert lehet, hogy a fiúk nem vették észre, de én nem vagyok olyan idióta, hogy ne lássam azt, hogy emészt a bűntudat azért, mert valamit csináltál ezzel a szegény lánnyal. Ez pedig akkor van, hogy szereted.-nagy nehezen feltápászkodtam, majd az ajtóhoz léptem, és kinyitottam.
-Mit kellene tennem?-néztem barátom szemeibe.
-Kérj tőle bocsánatot, és imádkozz azért, hogy elfogadja.-veregette meg a vállamat. -Mellesleg értékelné azt is szerintem ha normálisan beszélnél vele, és nem csak állandóan megdugni szeretnéd.-mondatán elnevettem magam, és neki is mosoly kúszott arcára. -Harry, ő nem olyan, mint a többi lány akivel ágyba bújtál eddig.
-Tudom.-igaza volt, neki. Ő nem olyan, ő annál sokkal jobb.
-Szóval ne bánj vele úgy, mint egy kurvával.
-Rendben Louis felfogtam.-sóhajtottam fel. -Holnap...
-Semmi holnap!-vágott közbe. -Kapkod össze magad és még ma áttolod a képed hozzá, vagy szétrúgom a segged!
-Igenis főnök.-battyogtam be a szobába, majd nekiálltam készülődni.