4. fejezet Vágyakozó tekintet

*Diamond szemszöge*

Sikeresen elintéztem, hogy ezen a héten ne kelljen mennem iskolába. Sajnos a büntetés alól még így sem tudtam kibújni szóval jövőhéten pótolnom kell. Elyar még nem tud róla szóval át kellene hozzám gyors mennem. Felkaptam a telefonom és épp nyitottam ki az ajtót ahol Harry fogadott. Felakartam sikoltani, de hirtelen befogta a számat és beljebb lépett, majd az ajtót bevágtam engemet pedig nekilökött.
-Tudod a tegnapi akciódnak hála elég rendesen feldühítettél.-zöld szemei csakúgy szórták a szikrákat. Remegni kezdtem, és éreztem, hogy a félelem végigfut az egész testemen. Gyors a faliórámra pillantottam: 07:20. Öt perc és Elyar itt lesz. -Most szépen leveszem a kezemet a szádról de ha sikítani mersz, szerintem nem akarod tudni, hogy tennék veled.-mondta dühösen, mire bólintottam és a számat szabaddá tette. Nagyot nyeltem és továbbra is a vérben forgó szemeibe néztem. Féltem, sōt rettegtem tōle. Fogalmam sincs, hogy mégis mi a fenét akar velem tenni.
-Jó kislány.-mosolyodott el. -Tudom, hogy kiírattad magad egész hétre.-suttogta fülembe. -Megtudhatom az okát? Hmm?-csókokkal jutalmazta meg a nyakamat mire az ajkaim elnyíltak egymástól. -Csak nem menekülni akarsz?-morogta mély hangján.
-Nincs hozzá közöd.-alig tudtam ezt az egy normális mondatot is kinyögni. Olyan hatással van rám, hogy az embertelen.
-Tudd, hogy elōlem nincs menekvés. Ha egyszer valakit kinéztem magamnak, azt meg is szerzem. És tudod én most rád éhezek, Diamond.-hajolt el nyakamtól. Annyira elmerültem tekintetében, hogy észre sem vettem, hogy már csak milliméterekre van ajkaimtól. -Kellesz nekem.-suttogta, majd pedig megcsókolt. Mohón falni kezdte ajkaimat, majd pedig combomra csúsztatta a kezét, így felkapott. Nyakában kapaszkodtam meg, és hirtelen valami puhát éreztem a hátamnak nyomódni. Ekkor tudatosult bennem, hogy az ágyamon fekszünk. Ajkaink egy pillanatra sem szakadtak el egymástól, mire kezei már a pólóm alját rángatta. Ahogy lekerült rólam az anyag kivágódott az ajtó és Harry villám sebességgel szállt le rólam. Elyar csak teljes ledöbbenéssel állt ott. Oh, te szent szar!

Gratulálok Diamond Walker! Ezt remekül megcsináltad!

-Te mi a faszt keresel itt?-csattant fel a barátom. -Te pedig Diamond öltözz fel!-na ezért mit fogok kapni én...
-Neked semmi jogod nincs ahhoz, hogy így beszélj velem.-vigyorodott el öntelten Harry.
-Adok én neked olyan jogot!-akart neki rontani, mire Elyar elé álltam és kérlelve néztem rá.
-Kérlek ne csináld.-suttogtam neki. Egyet hátrébb lépett, de látszott rajta, hogy majd szétveti az ideg. -Harry kérlek menj el.-fordultam felé. Vigyorogva felállt, majd egy csókot(?) nyomott a számra.
-Majd még benézek bébi.-mosolygott még mindig, majd távozott.
-Ez mi a fasz volt Diamond?!-emelte fel a hangját mire összerezzentem. -Felvennél egy pólót legalább?-gyors magamra kaptam a földön heverő ruhámat majd az ágyra ültem. -Nem válaszoltál.-mondta egy kicsit halkabban.
-Átakartam menni hozzád, hogy szóljak, hogy nem kell rám várnod, mert ezen a héten nem megyek suliba. Majd amikor indulni akartam Harry várt az ajtóban, és berontott ide.-haraptam idegesen alsó ajkamba.
-Diamond te nem veszed észre, hogy csak megakar fektetni?-hangjában fájdalmat véltem felfedezni.
-Tisztában vagyok vele.-motyogtam magam elé.
-Már tegnap gyanus volt nekem. Csinált veled valamit? Bántott, vagy erőszakoskodott?-kérdezte, mire nemlegesen megráztam a fejem. -Jobb lesz ha nagy ívben elkerülöd őt. Most lehet, hogy jobb lenne, míg itt vannak, hogy csak a munkáddal foglalkozol és esetleg elutazol a szüleidhez.-ült le mellém, majd biztatóan megszorította a combomat. Eszembe jutottak az imént mondott szavai.

Tudd, hogy előlem nincs menekvés.

Félek ha elmennék ugyanúgy megtalálna. De egy próbát megér.
-Lehet, hogy tényleg jó lenne. Rég láttam anyuékat és a nagyit is.-küldtem felé egy mosolyt.
-Na látod.-mosolyodott el ő is.
-Szerintem holnap már utazok is.-sóhajtottam fel.
-Ha akarod akkor ma veled maradok és segítek pakolni. Holnap meg reggel ki kísérhetlek a reptérre.-Elyar mindig segített, lehetett bármiről szó. Ō itt volt és segített.
-Nem kell fáradnod miattam.-legyintettem.
-Ez nekem nem fáradság.-karolt át. -Szívesen segítek neked.-ismét elmosolyodtam kedvességén.
-Köszönöm.-öleltem meg őt. -Amúgy te mikor fogod a szüleidet meglátogatni?-érdeklődtem.
-Nem tudom. Amint lesz rá időm meglátogatom apát. De tudod jól, hogy nem szívesen megyek haza. Főleg, hogy ott van Cara is.-hát igen. Elyar szülei elváltak és az apja pedig talált magának egy másik nőt, Cara Holmes-ot. Nem igazán szívleli őt pedig egy nagyon aranyos nőről beszélünk. Elyar szerintem sosem fogja elfogadni azt a tényt, hogy az apja elhagyta az anyját és lecserélte egy fiatalabb asszonyra.
-Elyar.-néztem rá. -Azzal, hogy kerülöd és rideg vagy vele, nem javít semmit sem a helyzeten.-próbáltam elmagyarázni neki, hogy talán jobb lenne, ha változtatna a kapcsolatán Caraval.
-Tudod jól, hogy utálom őt!-csattant fel.
-Ne mond ezt.
-De mert te nem tudod, hogy milyen is. Süt róla, hogy csak azért van apámmal mert gazdag.-állt fel és a kezei pedig ökölbe szorultak.
-Elyar.-léptem mögé és a kezemet a vállára tettem. -Adj csak neki egy esélyt.-fordult felém.
-Nem tudom Diamond. Majd meglátom.-felelte halkan.
-A kedvemért.-néztem rá kölyök kutya szemekkel.
-Ne nézz így rám.-nevetett fel.
-Na.-mondtam kislányos hangon.
-Rendben. De, csak is miattad.-ölelt át.
-Jajj de imádlak!-visítottam fel.
-Tudom.-mondta önelégülten.
-Azért el ne szállj magadtól.-engedtem el.

Egész nap csak hülyéskedtünk és sikerült jegyet foglalnom holnap haza Texasba. Elyar segített nekem bepakolni szóval holnap már csak annyi lesz a dolgunk, hogy segít kicipelni a cuccaimat a reptérre.
-Na ideje lenne mennem.-kelt fel az ágyamból.
-Nem maradsz még?-néztem rá megint kutyus szemekkel.
-Nem tudsz meghatni.-felelte fapofával.
-Menj a francba.-vágtam hozzá nevetve az egyik párnámat.
-Na!-nevetett fel. -Későre jár, és te is feküdj le mert holnap elég korán indul a géped.-nézett rám figyelmeztetően.
-Rendben apu.-felelte angyali mosollyal az arcomon.
-Vigyázz magadra.-nyomott egy puszit az arcomra, majd pedig távozott. Fura lesz, hogy egy darabig nem fogom látni és több ezer kilométerre leszek tōle. Kezembe vettem a pizsomámat és a fürdōbe vonultam vele. Szépen levetkōztem, majd pedig beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet és egy kis tusfürdōt nyomtam a kezemre és alaposan szétkentem a testemen, majd pedig leöblítettem. Már jó ideje állhattam a zuhany alatt, amikor úgy döntöttem, hogy ideje lenne kiszállni. Fogtam egy törölközōt, majd magam köré csavartam és kiléptem a kabinból. Tekintetemmel a pizsimet kerestem de egyszerūen nem találtam. Furcsa pedig úgy emlékeztem, mintha behoztam volna. Vállat vonva léptem ki a helységbōl és megmerevedtem mikor megláttam, hogy mégis ki foglalt helyet az ágyamon.
-Hmmm, szép kis darab.-emelte fel a kezében pihenō fekete csipke bugyimat, arcán pedig egy pajkos mosoly pihent. Szemei azonnal elsötétültek, amint sikeresen végigmért és tudomására jutott, hogy csak egy törölközō takarja testemet.

3. fejezet Holnap is van nap

*Diamond szemszöge*

A mosolya.

A hangja.

A nevetése.

A nézése.

A csókja.

Az érintése.

Nem tudok tőle szabadulni. Egyszerűen nem hagy a gondolat, hogy ez a fiú aki oly tökéletes néz de belül mégis oly romlott beférkőzött a fejembe. Nincs egy nyugtom tőle, nem tudok nem rá gondolni. Egyszerűen kezdtek tőle megōrülni. Függőséget fog okozni nálam. Napok óta álmatlan vagyok és éjszakánként mindig csak forgolódok. Nem jön egyszerűen álom a szememre. Szerencsére mióta volt az a kis incidensünk a szertárba azóta nem láttam, és nem is keresett. Elyar próbálta megfejteni, hogy mégis mi történhetett velem, ugyanis nem nagyon beszélek sőt inkább csendesebb lettem. Kevesebbet eszek és egyre jobban szétszórt leszek. Belehalok ebbe... Kísért minden egyes nap az a gondolat, hogy itt van tőlem nem olyan messzire de még sem láthatom még sem beszélhetek vele. Jobb lesz nekem tőle távol lennem. Mind tudjuk, hogy mégis milyen ember ő valójában.
-Mrs. Walker!-csapott az asztalomra Mrs. Roberts a matematika tanárunk. Ijedten ugrottam meg és egy kis sikoly hagyta el a számat. -Látom maga megteheti azt, hogy nem figyel órán, mert annyira tudja az anyagot.-mondta egy gúnyos mosollyal az arcán. Mindig is utált ez a tanár, de ez az érzés kölcsönös volt. Csak muszáj volt a jegyeim alapján ötöst adnia különben már rég megbuktatott volna. -A táblához!-hangja parancsoló volt, és újra a frászt hozta rám. Nagyot nyeltem, majd bátortalanul a táblához lépkedtem. Ahogy elértem az osztály felé néztem és mindenki engem figyelt. Elyarre néztem aki csak biztatóan mosolygott rám és eltátogott egy ,,nyugodj meg" mondatot. Nagy levegőt vettem majd pedig a kezembe vettem a krétát és ismét a tábla felé fordultam. Lassan és magabiztosan írtam fel a másodfokú egyenletet amit Mrs. Roberts diktált. Miután sikeresen leírtam a táblára, egyet hátrébb léptem és próbáltam először fejben levezetni. Egyre jobban eluralkodott a stressz rajtam mikor rájöttem, hogy én ezt nem tudom megoldani. Elkezdtem apránként felvezetni majd amikor eljutottam ahhoz a ponthoz ahol megrekedtem csak akkor kezdtem el igazán félni. Ha nem tudom megoldani egyest fog adni ez a hárpia. Nyugi Diamond! Csak higgadtan.
-Tudja Mrs. Walker az ideje ketyeg.-zökkentett ki a gondolataimból. A francba pedig majdnem rájöttem, hogy hogyan is kell megoldani. Lábával hangosan kezdett el dobolni és közben folyamatosan sóhajtozott. Most komolyan csinálja? Éreztem, hogy a tenyerem izzadni kezd és a számok a fejemben kezdenek összecsúszni és nem tudok így számolni. Lábdobogását az váltotta fel, hogy az ujjaival dobolt az asztalon és így körmei hangját is hallottam. Légvételem egyre szaporább lett és amikor végképp nem bírtam felcsattantam.
-Maga most direkt szórakozik velem?!-förmedtem rá, mire mindenki meghökkenve nézett ránk. Amikor tudatosult bennem, hogy mégis mi a fenét mondtam a számra csaptam. Oh te szent szar!
-Mit kaptál?-kérdezte Elyar kíváncsian miközben a szekrénybe pakolásztam a könyveimet.

-Egy hét büntetést. Plussz pentekenként másfél órát kell bent maradnom.-csaptam be a szekrényajtót.
-Jogosan förmedtél rá. Ugyanis szándékosan provokált téged.-haladtunk a folyosón végig.
-Mindig is utált. Az szinte sütött róla.-majd pedig megpillantottam az öt csoda gyereket.A lányok szinte egyszerre adtak nekik utat és szinte nyál csorgatva figyelték ahogy végig vonulnak. Ahogy elhaladtak mellettünk Harry egyenesen a szemembe nézett majd sunyin elmosolyodott. Vajon mit forgathat a fejében?
-Diamond?-csettintett előttem Elyar.
-Hah?-eszméltem fel.
-Figyelsz te?
-Persze.-figyeltem barátomra.
-Na jó.-sóhajtott majd pedig karon ragadott és húzni kezdett maga után.
-Elyar!-szóltam rá, de továbbra is húzott maga után míg be nem húzott egy üres osztályba.
-Na most mondod el, hogy mégis mi a fene történt?-állt meg előttem.
-Semmi.-ekkor pedig rám nézett amolyan most tényleg hülyének nézel?  -Elyar tényleg nem történt semmi.-jobbnak láttam ha az ég világon senki se tud arról, hogy mégis mi is van köztünk Harryvel. Igaz, mintha lenni is valami...
-Miért érzem azt, hogy valamit elhallgatsz előlem?-mért végig gondosan és csak remélni tudtam, hogy abbahagyja a kérdezősködést. Mentségemre siettek az égiek és megszólalt a csengő. Köszönöm!

Az utóbbi órák unalmasan teltek és szerencsére Elyar is abbahagyta a faggatózást.
-A francba bent hagytam a füzetem az osztályban.-csaptam a homlokomra. -Megvársz míg gyors visszamegyek érte?-néztem rá mire bólintott én pedig rohantam vissza. Ahogy beértem a terembe lihegve a padomhoz sétáltam és közbe mélyeket lélegeztem. Miközben a padomba kutakodtam ajtócsapódást hallottam. Felkaptam a fejem és a tekintetem találkozott egy zöld szempárral. Egy ördögi félmosolyra húzta ajkait, és nekidőlt a falnak. Lassan felálltam és egy lépést hátráltam.
-Hallom, hogy rossz kislány voltál.-sétált felém és egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Ahogy közelített felém, én úgy hátráltam. -Nem tanították meg neked otthon, hogy egy felnőttel sosem szabad tiszteletlenül beszélni? Pláne egy tanárral. Ráadásul akinek nem vagy a szíve csücske.-szavai hallatán ledöbbentem. Ez honnan tud ennyit?
-Harry nekem mennem kell. Elyar már vár rám.-hangom kissé remegō volt, és öszintén? Féltem, attól a gondolattól amit a fejében forgatott.
-Ne aggódj, a barátodnak megmondtam, hogy nem kell rád várnia ugyanis majd én hazaviszlek.-elfogyott a helyem. Egyenesen a falnak simultam és már csak pár lépés volt közöttünk. Amikor csak körübelül egy fél méter volt köztünk nagy levegōt vettem és a baloldali irányba kezdtem futni de túl gyors volt és elkapott mire egy kisebb sikoly hagyta el a számat, és az egyik pad tetejére nyomott,így pontosan fölém tornyosult. A szívem ōrült tempóban vert, és fogalmam sem volt, hogy mégis mire fog készülni. Megrémített, zöld szemei, mintha elsötétültek volna.
-Nagyon, nagyon rossz kislány vagy.-tekerte a fejét jobbra majd pedig balra. -Tudod, mit szoktam tenni az ilyen lányokkal, mint te?-hajolt közelebb, így az arca csak centikre volt az enyémtōl. -Megbüntetem ōket.-suttogta, majd pedig elvigyorodott. Nagyot nyeltem és éreztem, hogy ennek nagyon rossz vége lesz.

Gyerünk Diamond, gondolkozz!

Használd az eszed!

Térdemet fellendítettem, és egyenesen ágyékon találtam, mire fájdalmasan felnyögött és így az alkalmat kihasználva a cuccaimmal együtt rohantam ahogy csak bírtam. Amikor kiléptem a suli épületébōl egyenesen neki szaladtam valakinek, mire hátra estem.
-Bocs.-nyögtem, ki majd ahogy felpillantottam arra az emberre akit szinte elgázoltam meglepōdtem.
-Semmibaj.-nyújtotta a kezét felém, amit szívesen elfogadtam és így segített felállni. Ám a hirtelen lendülettōl eléggé a testének simultam mikor már a lábaimon álltam. Sötétbarna szemei csak úgy csillogtak, arcát pedig enyhe borosta borította ami igazán vonzónak látszott, ajkait enyhén megnedvesítette nyelvével és korom fekete haja pedig tökéletesen volt beállítva. -A nevedet megtudhatom?-fura, hogy Harry nem említett meg nekik, mint ,,ezt a lányt akarom megdugni". Azt hittem, mhogy minden megoszt velük.
-Diamond.-feleltem halkan.
-Diamond.-ismételte meg mély és rekedtes hangján.
-Bocs, de nekem most mennem kell.-léptem el tōle, majd felkaptam a földrōl a táskám és sietōs léptekkel otthagytam.

Szinte egy hajszál választott el attól, hogy Harry véghez vigye a kis beteg tervét. De fura volt az, hogy így összefutottam Zaynnel. Azt hittem, hogy kapok tōle egy durva beszólást vagy esetleg leordítja a fejem. De nem... Fura ez a gyerek. Mindig is azt hittem, hogy a bandából ō a fekete bárány de ezek szerint nem ō az, hanem Harry. A telefonom pittyegni kezdett miszerint üzenetet kaptam. Felkaptam az éjjeli szekrényemrōl a mobilom és megnéztem ki üzent.

Feladó: Ismeretlen

Ne hidd azt, hogy ennyivel megúszol mindent. Holnap is van nap.
H Xx

2. fejezet Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.

*Diamond szemszöge*

Teljes ledöbbenéssel ültem a helyemen, és meredtem a szemeibe. Nem lehet igaz ez. Engem most az égiek büntetni akarnak? Mert ha igen akkor elég jól csinálják. Egy féloldalas mosolyt intézett felém majd pedig megtörte a szemkontaktust. Helyet foglalt, mind az öt fiú és kezdetét vehette az óra.

-Jól vagy?-zökkentett ki a gondolataimból Elyar.

-Persze.-pillantottam felé, majd alsó ajkamba haraptam, és próbáltam nem Ő rá nézni. Viszont éreztem, hogy ő csak is engem figyel. Szinte már égetett a tekintete.

-Nos nagyon örvendek nektek, hogy ellátogattatok az iskolánkba. Ez igazán megtiszteltetés.-mondta a szokásos monológját az igazgató amiről már most tudtam, hogy begyakorolta. Olyan monotonon és folyamatosan mondta. Vajon meddig tartott neki ezt bemagolni? Vagy egyáltalán megírni?

-Ugyan, inkább mi köszönjük, hogy engedik, hogy itt forgassunk.-mondta az arcán egy mosollyal Niall. Ő számomra mindig is szimpatikus volt. Az öt srác közül ő volt a legaranyosabb. Az igazgató még valamit magyarázott a fiúknak és távozott.

-Akkor szeretném a tankönyvet kinyitnátok a 135. oldalon.-mondta lelkesen a tanár. A lányok szinte le sem tudták venni a szemüket a bandáról. Mr. Crawford idegesen megköszörülte a torkát, mire a többiek kapcsoltak. Izgatottan vártam, hogy végre megbeszélhessük a mai órai anyagot. Ami nem más volt, mint William Shakespeare Rómeo és Júlia. 

-Nos nektek, mint mond ez a történet?-kérdezte irodalom tanárunk, miközben tekintetét végig vezette az osztályon. Majd pedig valakin megakadt a szeme. -Taylor!-szólította fel az utolsó padsorban ülő lányt aki nagyon el volt foglalva Louis megfigyelésével. A lány eléggé zavarba jött, és látszott rajta, hogy fogalma sincs, hogy az előbb milyen kérdés is hangzott el. -Tessék máskor jobban figyelni.-unottan megforgattam a szemeimet és vártam, hogy melyik pillanatban szólít fel. -Diamond.-pillantott felém. Na végre eljött az időm. Megmutatom Harry Stylesnak, hogy mégis ki is az a Diamond Walker.

-Lényegében egy beteljesületlen szerelemről szól ami végzetes hibába fuldoklik. Ugyanis mind két szerelmes fél végez magával.-feleltem büszkén. Harry csak elmosolyodott, és mintha ezzel akarna gúnyt csinálni belőlem.

-Látjátok pontosan ilyen válaszra vártam.-mondta kis daccal Mr. Crawford. Meglátszik, hogy ki is a tanár kedvence. Tovább magyarázta a leckét, én pedig csak figyelte és ittam minden szavát. Tekintetem többször is összeakadt Harryével, de olyankor egyből másfele néztem, míg ő mit sem zavartatva magát továbbra is engem bámult. Mondtam már, hogy milyen pofátlan?

-Diamond felolvasnád az első felvonás utolsó két mondatát?-kérdezte tőlem kedvenc tanítóm, mire bólintottam.

-A vágy erőt ad és utat talál...

-S megédesül a keserű pohár.-fejezte be Harry. Mindenki minket nézett én pedig ismét felvettem vele a szemkontaktust. Honnan tudta?

-Mr. Styles esetleg szabad megkérdeznem, hogy ön olvasta?-fordult felé Crawford.

-Kedvenc olvasmányaim közé tartozik. És ha már itt tartunk Mr. Walker kisasszony nincs tisztában a regény mondandójával.-kötekedni akar velem? -Ugyanis a történet két egymással hadban álló családról van szó. Amikor is egy Montague beleszeret egy Capuletbe. Abban pedig igazat adok neki, hogy egy beteljesületlen szerelemről szól, de ez miért is fuldokolna végzetes hibába?-kérdezte miközben engem nézett. Komolyan elképedve nevettem fel, majd pedig szólásra nyitottam a fejem.

-Már megbocsáss de te most megkérdőjelezted az állításom?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Én dehogy. Isten ments.-rakta fel a kezét védekezésképen. -Csak nem értek veled egyet.-küldött felém egy cinikus vigyort.

-11-szer olvastam el szóval kötve hiszem, hogy lenne bármi beleszólásod is az állításaimba.-néztem végig rajta, amolyan most tényleg beakarsz égetni? 

-Édes elolvashattad akárhányszor, de akkor is nem szeretem mikor pontatlanul fogalmaznak.-becézésén kissé meglepődtem, és kaptam pár szúrós pillantást is.

-Szín ötös voltam mindig is irodalomból, szóval ne pattogj itt nekem.-álltam fel, és a türelmem kezdett igazán fogyni.

-Diamond ne csináld.-szólt rám halkan a mellettem ülő Elyar. Mit sem törődtem vele, és csak azért is megmondom a magamét. -Ha te annyira tökéletes vagy, mint amilyennek hiszed magad akkor kérlek oszd meg velem, hogy mégis szerinted miért fogalmaztam pontatlanul?-kérdeztem egy gúnyos mosollyal az arcomon. -Vagy fogalmazzak úgy, hogy sebet gúnyol, kit seb nem ért soha?-na erre mit lépsz?

-Ne indulj te se föl, se le. Aki indul, odábbáll, aki vitéz, helytáll.-most komolyan azt hiszi, hogy ezzel ő nyert. Hirtelen megszólalt a csengő, mire a cuccaimat felkapva viharzottam ki az osztályteremből. Én egy perccel sem maradok tovább egy ilyen beképzelt emberrel egy légtérben. Mégis mit képzel ez magáról? Mérgelődve trappoltam fel a harmadik emeltre, és amikor a gondnok raktára előtt mentem el volna egy kar berántott, és mielőtt sikoltani tudtam volna befogta a számat, és egyenesen az ajtónak taszított. Így a menekülési esélyem nulla volt. Pánik fogott el, majd amikor mély rekedtes hangja megcsapta a fülemet tudtam, hogy mégis kivel van dolgom.

-Hiába engem sose tudsz legyőzni. Mindig én vagyok a nyertes.-súgta a fülembe, mire a hideg futkosott a hátamon. Kezét lassan leemelte a számról.

-Neked tényleg elmentek otthonról?-morogtam. Nem hiszem el, hogy tényleg berángatott egy ilyen helyre. És arról nem is beszélve, hogy bármelyik pillanatban lebukhatunk. Én pedig nem szeretnék, holnap reggel egy címlapon kikötni főleg nem vele.

-Nyugodj le édesem.-leheletét pedig egyenesen a számon éreztem.

-Harry engedj el.-kezdtem el mocorogni, mikor hirtelen olyat éreztem meg amit nagyon nem akartam. Az ereimben egyenesen megfagyott a vér, és teljesen megmerevedtem. Harry halk kuncogását hallottam meg, majd csípőjét még jobban nekem nyomta.

-Tetszik igaz?-ajkaival pedig súrolta a fülemet.

-H-Harry.-remegett meg a hangom. ahogy egyre jobban éreztem növekvő erekcióját.

-Tudod, most egy hajszál választ el attól, hogy itt helyben megdugjalak.-nagyot nyeltem szavai hallatán, és próbáltam erőt gyűjteni, hogy eltoljam magamtól.

-Kérlek engedj el.-kerestem a megfelelő hangszínt.

-Mind a ketten tisztában vagyunk azzal, hogy bolondulsz értem.-érdes nevetése újra megcsapott. Kezdtem magam nagyon kellemetlenül érezni, és légvételeimből ez halható volt.

-Csak nem ideges vagy?-nem láttam de tudtam, hogy egy hatalmas mosoly díszeleg arcán.

-Harry órám lesz.-találtam ki valami gyors kifogást, hogy végre kiszabaduljak ebből a kínos szituációból.

-Azt hiszed, hogy érdekel?-hideg kezét éreztem meg arcomon ahogy végig simít rajta, mire lehunytam a szemeimet és ismét nagyot nyeltem. Miért vagyok ideges és zavart? Egy nedves csókot éreztem, meg a nyakamon mire a lélegzetemet fojtottam vissza. Ismét megismételte de ekkor véletlen egy halk sóhaj csúszott ki az ajkaim közül. Majd pedig ajkait éreztem meg a sajátjaimon. Szemeim automatikusan lecsukódtak, és a testem átadta magát az érzésnek. Lágyan kezdett el csókolni és szólásra bírni ami sikerült is neki. Kezeimet felvezettem a nyakába majd majd pedig hatalmas tenyereit éreztem meg derekamon. Csakúgy falni kezdtük egymás ajkait, majd pedig amikor keze fenekemre csúszott akkor tudatosult bennem, hogy mégis mi a fenét csinálok?

-Harry.-toltam el magamtól.

-Bébi, most bizonyítottad be, hogy mégis mennyire is kívánsz.-hangjában ott volt az a bizonyos nagyképűség. Éreztem, hogy a fülemhez hajol, és lassan  súgni kezdett belé: -Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.

Idegesen csaptam be magam mögött a kollégium szoba ajtaját amin hátradőlve keservesen végigcsúsztam egyenesen a földre. Egy idióta vagyok! Hagytam a csábításnak és egyenesen belesétáltam a csapdájába. Szinte önként kínáltam fel magam. Ha nem kapok észbe, lehet, hogy engedtem volna magamat. Távol kell tőle maradnom!

Ne hagyd magad!

Ne hagyd, hogy csábító kinézete elvegye az eszed!

Amíg itt lesznek és nem fejezik be a forgatást addig isten bizony, hogy nem megyek suliba. Beteget jelentek vagy kitalálok valamit, de távol kell tőle maradnom. Félek, hogy még egy ilyen megingás olyan dologhoz vezethet ami tényleg komoly sérelmekkel jár. Harry veszélyes, mert tudja, hogy hogyan kell a nőket ágyba bújtatni. Tudja, hogy mivel veheti rá őket erre, hogy az ő önző érdekeit kiélhesse másokon. De én nem leszek erre vevő. De mégis volt valami benne ami arra késztetett, hogy visszacsókoljam. Ujjaimmal lágyan megérintettem az alsó ajkamat és felidéztem a raktárban történteket. Ahogy finoman elkezdte csókolni a nyakamat majd pedig ahogy megcsókolt. Olyan tökéletesek voltak az ajkai a csókjával együtt. A pokolba is, hogy lehet egy ilyen romlott embert egy ilyen tökéletes csomagolásba bújtatni?! Miért? Dühösen csaptam a padlóra, majd pedig felálltam. 

-Miért kell ilyen kicseszettül jól kinézned?!-kiáltottam el magam. A fenébe is! Azok a gyönyörű zöld szemek és angyali arc. Akkor sem! Nem! Nem fogom hagyni, hogy az ágyában kössek ki. De vajon milyen lehet vele úgy együtt lenni? Vajon akkor is ilyen finom lenne? Ajkamba haraptam ahogy gondolataimat hagytam elkalandozni. 

Térj észhez!

És már megint, hagyom, hogy a vágy felül kerekedjem rajtam. Miért vagy ilyen kicseszettül tökéletes Harry Styles? Miért? 

1. fejezet. Váratlan vendégek

*Diamond szemszöge*

Telefonom csörgése zavarta meg édes álmaimat, ami kissé felbosszantott. Éppen Austin Butlerrel volt egy igen hosszú ideje tartó csókunk. Persze, hogy az ember, mindig a legjobb résznél ébred fel. Dünnyögve nyomtam le az ébresztőm, és még egy picit pihentem a meleg ágyamban. Annyira nem volt erőm kiszállni, és utána pedig iskolába menni. Igen még suliba járok, mivel 19 éves vagyok. Fura mi? Egy végzős lány és mégis dolgozik. De csak hétvégén szoktam bejárni, mivel tanulni is kell valamikor. Számtalanszor kaptam irigy megjegyzéseket, mert már annyi híres csillaggal találkoztam. De nem foglalkoztam vele. Mindenkinek jár valami az életben. Ha már a szüleimtől több ezer kilométerre vagyok, akkor legyen ennyi boldogságom.   Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és elcsoszogtam a fürdőig majd pedig összekötöttem a hajam, és kimentem összerámolni a tankönyveimet. Mikor végeztem gyors megreggeliztem és kerestem magamnak valami elfogadható öltözetet. Miután ezzel is készen lettem gyors feldobtam egy natúr sminket és indultam is. Ahogy kiléptem a kolesz szobából egyből egy helyes gyerekbe botlottam. Igen kollégiumban lakok mivel anyámék jobbnak láttak, ha több emberrel vagyok összezárva egy épületben.

-Azt hittem, hogy már soha nem leszel készen.-mért végig miközben eltolta magát a faltól, ahol előbb támaszkodott. Hát igen, ő volna az én Elyar barátom. Imádom a gyereket, már kicsi korunk óta ismerjük egymást. Mindig is húgaként tekintett rám én pedig bátyámként.

-Nőből vagyok.-forgattam meg a szememet miközben kulccsal bezártam az ajtóm. –Indulhatunk.-fordultam felé mosolyogva.

-Amúgy neked, hogy ment a matek házi? Én vagy két órán keresztül szerencsétlenkedtem vele.-felnevettem előbbi kijelentésén mivel Elyar nagyon jó matekos, és az pedig büszkeséggel fog el, hogy én hamarabb megcsináltam, mint ő és valószínűleg hibátlanul is. Kitűnő tanuló voltam mindig is, de a matek sohasem volt az erősségem. Az irodalmat, mindig jobban pártoltam. Az valahogy le tudott kötni. Szívesebben olvastam egy regényt vagy egy verset, és tanulmányoztam híres költők és írók önéletrajzát. Számtalanszor olvastam kiteljesületlen szerelemről, vagy akiket elszakítottak egymástól. Mint például Ady és Adél szerelme. Nem lehettek együtt, mivel Adélnak férje volt, és végül le kellett mondaniuk egymásról. De számtalan Léda vers született amiket a mai napig izgalommal olvasok végig pedig kívülről tudom mindet. Hihetetlen, hogy mégis egy érzés milyen dolgokra képes.

-Én nekem ment, és hamarabb is végeztem, mint te.-nyújtottam rá gyerekesen a nyelvemet és közben, mind a ketten felnevettünk.

-Most az egyszer ment mi?-kérdezte nagyképűen de tudom, hogy csak megjátssza magát.

-Ne légy bunkó.-csaptam meg a kezét, ahogy kiértünk a kollégiumból, így már London utcáin ballagtunk.

-Tudod, hogy szeretlek.-karolt át és egy meleg mosollyal jutalmazott meg.

-Ez sohasem volt titok Elyar.-kuncogtam, ahogy haladtunk tovább, majd pedig megálltunk egy zebránál, és vártunk, hogy a jelzőlámpa pirosról zöldre váltson.

-Szeretem tudatni az emberekkel, hogy érzéseket táplálok feléjük.-jelentette ki, és pont ekkor zöldre váltott a lámpa szóval mentünk tovább.

-Mint a spanyol lány iránt? Hogy is hívják?-gondolkodtam el. Soha sem bírtam nagyon megjegyezni az emberek nevét. És a legdurvább az, hogy ő az osztálytársunk.

-Adelita.-mondta unottan. –És nem táplálok iránta érzéseket.

-Persze. Azért nézed nulla huszonnégyben őt.-néztem rá.

-Ez nem igaz!-tiltakozott azonnal.

-Elyar, ne tagadd mivel nem is tudod főleg nem előttem.-érkeztünk meg az iskolánk elé. -És ha lehet, most ne bámuld.-cukkoltam tovább.

-Haha.-forgatta meg a szemeit miközben befele vettük az irányt.

-Amúgy nem is mesélted milyen volt a nagy Harry Styles-al csevegni?-mentünk a szekrényünkhöz, hogy bepakoljuk a fölösleges cuccainkat.

-Nem volt nagy cucc.-rántottam vállat miközben pakolásztam.

-Na halljam mi volt?-sóhajtott fel ahogy neki dőlt a szekrény sornak. Nem válaszoltam hanem tovább rakosgattam a könyveimet.

-Rád mászott Diamond?-kérdezte idegesebben.

-Nem.-morogtam majd pedig becsaptam a szekrény ajtót és készültem távozni de megragadta a karomat.

-Mit csinált veled az a faszfej?-mérges volt, és nagyon is látszott rajta.

-Semmit Elyar.-feleltem lágyan miközben barna szemeibe meredtem. -Komolyan.-küldtem felé egy halovány mosolyt.

-Biztos? Mert ha rád mászott akkor esküszöm...

-Tényleg nem csinált semmit, csak bepróbálkozott. Elég undorító módon.-motyorogtam az utolsó mondatot, majd az osztályunk felé vettük az irányt. Ahogy beléptünk körbe pillantottam és szemet szúrt valami vagy inkább valaki. Az igazgató tartózkodott az osztályunkban ami eléggé szokatlan volt. Nagyban beszélgetett az osztályfőnökünkkel, mi pedig Elyarral csendben helyet foglaltunk.

-Mit keres itt?-kérdezte tőlem, ahogy elfoglaltam a szokásos helyem.

-Fogalmam sincs, de valami itt nem stimmel.-kezdtem el töprengeni, hogy mégis mi folyik itt?

-Gyerekek kérlek hallgassatok el. Bejelenteni valónk van.-csitított el minket Mr. Palmer. Miután mindenki abbahagyta a beszélgetést és közben a csengő is megszólalt elkezdte a mondandóját.

-Iskolánk különleges részesítésben érvényesült. Ma igen szokatlan vendégeink érkeznek hozzánk, mint hallgatók. Ebben az iskolában szeretnének forgatni és felszeretnék mérni a telepet. Szóval beülnek pár osztályteremben és az óra feléig bent is tartózkodnak, majd pedig dél körül távoznak. Arra szeretnélek benneteket kérni, hogy ha lehet ne támadjátok őket le.-nézett végig az osztályon és főleg a lányokra értette az utóbbi mondatát.

-Röhögnék ha az ajtón a kis Styles gyerek lépne be a többi majommal utána.-suttogta oda nekem Elyar, és halkan felnevettünk.

-Nem csak te.-hagytam abba a nevetést de a mosoly még mindig ott ékeskedett az arcomon, Hirtelen hangzavar hallatszott be a folyosóról, majd pedig ki is nyílt az ajtó, így megtudhattuk, hogy kik is a vendégeink. Ahogy tekintetem találkozott azzal a bizonyos zöld szempárral az arcomról egyből lefagyott a mosoly.
-Úristen ez a One Direction!-kiáltotta el magát az egyik lány. 

Prológus

Népszerűség...

Rengeteg híres sztárral találkoztam és beszélgettem velük. Pontosabban interjút készítettem a híresebbnél híresebb emberekkel. Apró kis kérdésekből már rájössz, hogy ki az aki a pénzért és a hírnévért csinálja ezt az egészet. De vannak mások is akik megküzdöttek rendesen azért, amijük most van. Sok évnyi kemény munka után híresek és sikeresek lettek, és sorra taroltak minden díjátadón. Egy nap megbíztak azzal, hogy készítsek interjút a One Direction egyik énekesével Harry Styles-al.

Ideges voltam és lábam is remegni kezdett, ahogy ültem és vártam, hogy belépjen. Tollamat rágcsálni kezdtem idegességemben és gyors még utoljára átfutottam a kérdéseimet, hogy minden biztosan stimmel. Nem tudom, hogy miért izgulok ennyire, hiszen már rengetegszer csináltam ezt, és találkoztam nála sokkal nagyobb csillagokkal. Hallottam, ahogy mögöttem kinyílik az ajtó és be is csukódik. Halk lépteket hallottam, majd megpillantottam alakját, ahogy felálltam és megfordultam. Egy lenge fehér inget viselt és felső két gombját szokásához híven kigombolva hagyta. Tetkói átlátszódtak, tekintetemet lejjebb vittem testén, és lábait egy fekete koptatott farmer takarta, végül pedig az elegáns cipője. Arcán egy aranyos mosoly díszelgett, gödröcskéi is előbukkantak. Rózsaszínes ajkait megnedvesítette nyelvével, és smaragd zöld szemei csak úgy csillogtak, göndör haja pedig tökéletesen oldalra volt söpörve. A lélegzetemet is visszafojtottam ahogy az előttem álló férfit bámultam.

-Nos maga biztos Diamond Walker?-kérdezte mély rekedtes hangján, ahogy előre sétált majd helyet foglalt a velem szembe lévő bőrszékben. Tekintetemmel végig követtem minden apró mozdulatát. Hirtelen feleszméltem és a torkomat megköszörültem.

-Igen én volnék.-feleltem miközben leültem az előbbi helyemre.

-Akkor mit szeretne tudni?-mért végig miközben enyhén ajkába harapott. Ne feledd, hogy igazak azok a hírek miszerint egy igazi nőcsábász! Légy vele rideg és ne hagyd, hogy behálózzon. Elindítottam a diktafont és kérdéseimre pillantottam.

-Ön ugy...

-Ugyan kérlek, tegezz nyugodtan.-vágott szavamban miközben előre hajolt és térdére könyökölt és tovább méregetett. Nagy levegőt vettem majd megfogalmaztam máshogy a kérdést a fejemben.

-Milyen érzés a világ egyik leghíresebb bandájában benne lenni?-nyeltem nagyot, ahogy tekintetem elkalandozott kiálló kulcscsontjára.

-Mit mondhatnék? A srácokkal igen szoros barátság alakult ki köztünk, mondhatni már, hogy testvérként tekintünk egymásra. És az, hogy együtt énekelhetünk és turnézhatunk örömmel tölt el.-küldött felém egy féloldalas mosolyt.

-Gondolkoztál azon, hogy szóló karrierbe kezdj?-firkantottam fel szavakat a füzetembe. Előre nyúlt a diktafonomért és leállította. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy az előbb említett tárgyat visszahelyezi eredeti helyére.

-Szerintem hagyjuk a sablon kérdéseket, és váltsuk komolyabbra a szót.-suttogott csábítóan mire egyből levágtam, hogy mit is akar. Elnevettem magamat, és tényleg nem hittem az imént hallottaknak.

-Most komolyan azt hiszed, hogy leállok veled enyelegni?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Azt hiszed, hogy nem vettem észre, hogy hogyan is néztél rám majd mértél végig amikor beléptem?-nyalta meg ajkait, és közelebb hajolt. -Nem tagadom, te is eléggé felkeltetted a figyelmemet.-suttogott ismét rekedtes hangján.

-Tudod mit?-csattantam fel. -Nincs szükségem rád, hogy írjak egy jó cikket. Találok nálad ezerszer jobb embert Harry Styles.-már a nevében is benne van az a különleges csábosság.

-A mai lányok körében én vagyok a legnépszerűbb. Még sikerült a kis Bieber gyereket is lenyomnom. Bár őszintén nem értem, hogy oly sokan miért is rajonganak érte?-nevetett fel cinikusan. Találkoztam is már vele, és közel sem volt olyan nagyképű, mint Harry. Sőt szinte minden kérdésemre lelkesen válaszolt. Egyszer sem kezdett el velem flörtölni. Még a stúdiójába is elkísérhettem és megengedte, hogy végignézzem ahogy felveszik az új dalát. Remek cikket sikerült róla írnom. De tudom, hogy ha mondjuk Harryről nap világra hoznék egy rovatot amiben leírnám, hogy milyen is valójában több millió ember szeretne holtan látni.

-Mindenki jól tudja, hogy a nyomomba sem érhet.-mosolygott még mindig önelégülten.

-Mond te hallod magad?-néztem rá hitetlenkedve. -Nem gondolod úgy, hogy egy kicsit el vagy szállva magadtól?-kérdeztem, és esküszöm egy hajszálnyi választ el attól, hogy lekeverjek neki egy pofont.

-Látszik, hogy nem vagy tisztában a híresek életével. Pedig mondván a szakmád alapja, hogy mindenről tudj.-nézett mélyen szemeimbe. -Senki sem az, akinek látszik. Az egész sajtó mindenkinek felállít egy olyan imidzset ami szerintük jól áll nekünk.-arca vészesen közel volt az enyémhez. -Bár látom téged sikerült a rossz fiús kinézetemmel lenyűgöznöm.-érintette meg arcomat.

-Álmo...-hirtelen minden levegő belém szorult, ahogy puha ajkait megéreztem sajátjaimon. Szemeim háromszorosukra tágultak ki, és hirtelen feléledtem, majd ellöktem magamtól, a kezem pedig az arcán csattant. -Máskor válogasdd meg, hogy mégis kit is akarsz áldozatodnak.-feleltem perzselő hangon és éreztem, hogy a bennem levő düh elkezdett fortyogni. Egy hangos nevetésbe tört ki, míg én cuccaimat felkapva távoztam.

-Még találkozunk Diamond.-hallottam meg az ajtóban hangját.