3. fejezet Holnap is van nap

*Diamond szemszöge*

A mosolya.

A hangja.

A nevetése.

A nézése.

A csókja.

Az érintése.

Nem tudok tőle szabadulni. Egyszerűen nem hagy a gondolat, hogy ez a fiú aki oly tökéletes néz de belül mégis oly romlott beférkőzött a fejembe. Nincs egy nyugtom tőle, nem tudok nem rá gondolni. Egyszerűen kezdtek tőle megōrülni. Függőséget fog okozni nálam. Napok óta álmatlan vagyok és éjszakánként mindig csak forgolódok. Nem jön egyszerűen álom a szememre. Szerencsére mióta volt az a kis incidensünk a szertárba azóta nem láttam, és nem is keresett. Elyar próbálta megfejteni, hogy mégis mi történhetett velem, ugyanis nem nagyon beszélek sőt inkább csendesebb lettem. Kevesebbet eszek és egyre jobban szétszórt leszek. Belehalok ebbe... Kísért minden egyes nap az a gondolat, hogy itt van tőlem nem olyan messzire de még sem láthatom még sem beszélhetek vele. Jobb lesz nekem tőle távol lennem. Mind tudjuk, hogy mégis milyen ember ő valójában.
-Mrs. Walker!-csapott az asztalomra Mrs. Roberts a matematika tanárunk. Ijedten ugrottam meg és egy kis sikoly hagyta el a számat. -Látom maga megteheti azt, hogy nem figyel órán, mert annyira tudja az anyagot.-mondta egy gúnyos mosollyal az arcán. Mindig is utált ez a tanár, de ez az érzés kölcsönös volt. Csak muszáj volt a jegyeim alapján ötöst adnia különben már rég megbuktatott volna. -A táblához!-hangja parancsoló volt, és újra a frászt hozta rám. Nagyot nyeltem, majd bátortalanul a táblához lépkedtem. Ahogy elértem az osztály felé néztem és mindenki engem figyelt. Elyarre néztem aki csak biztatóan mosolygott rám és eltátogott egy ,,nyugodj meg" mondatot. Nagy levegőt vettem majd pedig a kezembe vettem a krétát és ismét a tábla felé fordultam. Lassan és magabiztosan írtam fel a másodfokú egyenletet amit Mrs. Roberts diktált. Miután sikeresen leírtam a táblára, egyet hátrébb léptem és próbáltam először fejben levezetni. Egyre jobban eluralkodott a stressz rajtam mikor rájöttem, hogy én ezt nem tudom megoldani. Elkezdtem apránként felvezetni majd amikor eljutottam ahhoz a ponthoz ahol megrekedtem csak akkor kezdtem el igazán félni. Ha nem tudom megoldani egyest fog adni ez a hárpia. Nyugi Diamond! Csak higgadtan.
-Tudja Mrs. Walker az ideje ketyeg.-zökkentett ki a gondolataimból. A francba pedig majdnem rájöttem, hogy hogyan is kell megoldani. Lábával hangosan kezdett el dobolni és közben folyamatosan sóhajtozott. Most komolyan csinálja? Éreztem, hogy a tenyerem izzadni kezd és a számok a fejemben kezdenek összecsúszni és nem tudok így számolni. Lábdobogását az váltotta fel, hogy az ujjaival dobolt az asztalon és így körmei hangját is hallottam. Légvételem egyre szaporább lett és amikor végképp nem bírtam felcsattantam.
-Maga most direkt szórakozik velem?!-förmedtem rá, mire mindenki meghökkenve nézett ránk. Amikor tudatosult bennem, hogy mégis mi a fenét mondtam a számra csaptam. Oh te szent szar!
-Mit kaptál?-kérdezte Elyar kíváncsian miközben a szekrénybe pakolásztam a könyveimet.

-Egy hét büntetést. Plussz pentekenként másfél órát kell bent maradnom.-csaptam be a szekrényajtót.
-Jogosan förmedtél rá. Ugyanis szándékosan provokált téged.-haladtunk a folyosón végig.
-Mindig is utált. Az szinte sütött róla.-majd pedig megpillantottam az öt csoda gyereket.A lányok szinte egyszerre adtak nekik utat és szinte nyál csorgatva figyelték ahogy végig vonulnak. Ahogy elhaladtak mellettünk Harry egyenesen a szemembe nézett majd sunyin elmosolyodott. Vajon mit forgathat a fejében?
-Diamond?-csettintett előttem Elyar.
-Hah?-eszméltem fel.
-Figyelsz te?
-Persze.-figyeltem barátomra.
-Na jó.-sóhajtott majd pedig karon ragadott és húzni kezdett maga után.
-Elyar!-szóltam rá, de továbbra is húzott maga után míg be nem húzott egy üres osztályba.
-Na most mondod el, hogy mégis mi a fene történt?-állt meg előttem.
-Semmi.-ekkor pedig rám nézett amolyan most tényleg hülyének nézel?  -Elyar tényleg nem történt semmi.-jobbnak láttam ha az ég világon senki se tud arról, hogy mégis mi is van köztünk Harryvel. Igaz, mintha lenni is valami...
-Miért érzem azt, hogy valamit elhallgatsz előlem?-mért végig gondosan és csak remélni tudtam, hogy abbahagyja a kérdezősködést. Mentségemre siettek az égiek és megszólalt a csengő. Köszönöm!

Az utóbbi órák unalmasan teltek és szerencsére Elyar is abbahagyta a faggatózást.
-A francba bent hagytam a füzetem az osztályban.-csaptam a homlokomra. -Megvársz míg gyors visszamegyek érte?-néztem rá mire bólintott én pedig rohantam vissza. Ahogy beértem a terembe lihegve a padomhoz sétáltam és közbe mélyeket lélegeztem. Miközben a padomba kutakodtam ajtócsapódást hallottam. Felkaptam a fejem és a tekintetem találkozott egy zöld szempárral. Egy ördögi félmosolyra húzta ajkait, és nekidőlt a falnak. Lassan felálltam és egy lépést hátráltam.
-Hallom, hogy rossz kislány voltál.-sétált felém és egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Ahogy közelített felém, én úgy hátráltam. -Nem tanították meg neked otthon, hogy egy felnőttel sosem szabad tiszteletlenül beszélni? Pláne egy tanárral. Ráadásul akinek nem vagy a szíve csücske.-szavai hallatán ledöbbentem. Ez honnan tud ennyit?
-Harry nekem mennem kell. Elyar már vár rám.-hangom kissé remegō volt, és öszintén? Féltem, attól a gondolattól amit a fejében forgatott.
-Ne aggódj, a barátodnak megmondtam, hogy nem kell rád várnia ugyanis majd én hazaviszlek.-elfogyott a helyem. Egyenesen a falnak simultam és már csak pár lépés volt közöttünk. Amikor csak körübelül egy fél méter volt köztünk nagy levegōt vettem és a baloldali irányba kezdtem futni de túl gyors volt és elkapott mire egy kisebb sikoly hagyta el a számat, és az egyik pad tetejére nyomott,így pontosan fölém tornyosult. A szívem ōrült tempóban vert, és fogalmam sem volt, hogy mégis mire fog készülni. Megrémített, zöld szemei, mintha elsötétültek volna.
-Nagyon, nagyon rossz kislány vagy.-tekerte a fejét jobbra majd pedig balra. -Tudod, mit szoktam tenni az ilyen lányokkal, mint te?-hajolt közelebb, így az arca csak centikre volt az enyémtōl. -Megbüntetem ōket.-suttogta, majd pedig elvigyorodott. Nagyot nyeltem és éreztem, hogy ennek nagyon rossz vége lesz.

Gyerünk Diamond, gondolkozz!

Használd az eszed!

Térdemet fellendítettem, és egyenesen ágyékon találtam, mire fájdalmasan felnyögött és így az alkalmat kihasználva a cuccaimmal együtt rohantam ahogy csak bírtam. Amikor kiléptem a suli épületébōl egyenesen neki szaladtam valakinek, mire hátra estem.
-Bocs.-nyögtem, ki majd ahogy felpillantottam arra az emberre akit szinte elgázoltam meglepōdtem.
-Semmibaj.-nyújtotta a kezét felém, amit szívesen elfogadtam és így segített felállni. Ám a hirtelen lendülettōl eléggé a testének simultam mikor már a lábaimon álltam. Sötétbarna szemei csak úgy csillogtak, arcát pedig enyhe borosta borította ami igazán vonzónak látszott, ajkait enyhén megnedvesítette nyelvével és korom fekete haja pedig tökéletesen volt beállítva. -A nevedet megtudhatom?-fura, hogy Harry nem említett meg nekik, mint ,,ezt a lányt akarom megdugni". Azt hittem, mhogy minden megoszt velük.
-Diamond.-feleltem halkan.
-Diamond.-ismételte meg mély és rekedtes hangján.
-Bocs, de nekem most mennem kell.-léptem el tōle, majd felkaptam a földrōl a táskám és sietōs léptekkel otthagytam.

Szinte egy hajszál választott el attól, hogy Harry véghez vigye a kis beteg tervét. De fura volt az, hogy így összefutottam Zaynnel. Azt hittem, hogy kapok tōle egy durva beszólást vagy esetleg leordítja a fejem. De nem... Fura ez a gyerek. Mindig is azt hittem, hogy a bandából ō a fekete bárány de ezek szerint nem ō az, hanem Harry. A telefonom pittyegni kezdett miszerint üzenetet kaptam. Felkaptam az éjjeli szekrényemrōl a mobilom és megnéztem ki üzent.

Feladó: Ismeretlen

Ne hidd azt, hogy ennyivel megúszol mindent. Holnap is van nap.
H Xx