4. fejezet Vágyakozó tekintet

*Diamond szemszöge*

Sikeresen elintéztem, hogy ezen a héten ne kelljen mennem iskolába. Sajnos a büntetés alól még így sem tudtam kibújni szóval jövőhéten pótolnom kell. Elyar még nem tud róla szóval át kellene hozzám gyors mennem. Felkaptam a telefonom és épp nyitottam ki az ajtót ahol Harry fogadott. Felakartam sikoltani, de hirtelen befogta a számat és beljebb lépett, majd az ajtót bevágtam engemet pedig nekilökött.
-Tudod a tegnapi akciódnak hála elég rendesen feldühítettél.-zöld szemei csakúgy szórták a szikrákat. Remegni kezdtem, és éreztem, hogy a félelem végigfut az egész testemen. Gyors a faliórámra pillantottam: 07:20. Öt perc és Elyar itt lesz. -Most szépen leveszem a kezemet a szádról de ha sikítani mersz, szerintem nem akarod tudni, hogy tennék veled.-mondta dühösen, mire bólintottam és a számat szabaddá tette. Nagyot nyeltem és továbbra is a vérben forgó szemeibe néztem. Féltem, sōt rettegtem tōle. Fogalmam sincs, hogy mégis mi a fenét akar velem tenni.
-Jó kislány.-mosolyodott el. -Tudom, hogy kiírattad magad egész hétre.-suttogta fülembe. -Megtudhatom az okát? Hmm?-csókokkal jutalmazta meg a nyakamat mire az ajkaim elnyíltak egymástól. -Csak nem menekülni akarsz?-morogta mély hangján.
-Nincs hozzá közöd.-alig tudtam ezt az egy normális mondatot is kinyögni. Olyan hatással van rám, hogy az embertelen.
-Tudd, hogy elōlem nincs menekvés. Ha egyszer valakit kinéztem magamnak, azt meg is szerzem. És tudod én most rád éhezek, Diamond.-hajolt el nyakamtól. Annyira elmerültem tekintetében, hogy észre sem vettem, hogy már csak milliméterekre van ajkaimtól. -Kellesz nekem.-suttogta, majd pedig megcsókolt. Mohón falni kezdte ajkaimat, majd pedig combomra csúsztatta a kezét, így felkapott. Nyakában kapaszkodtam meg, és hirtelen valami puhát éreztem a hátamnak nyomódni. Ekkor tudatosult bennem, hogy az ágyamon fekszünk. Ajkaink egy pillanatra sem szakadtak el egymástól, mire kezei már a pólóm alját rángatta. Ahogy lekerült rólam az anyag kivágódott az ajtó és Harry villám sebességgel szállt le rólam. Elyar csak teljes ledöbbenéssel állt ott. Oh, te szent szar!

Gratulálok Diamond Walker! Ezt remekül megcsináltad!

-Te mi a faszt keresel itt?-csattant fel a barátom. -Te pedig Diamond öltözz fel!-na ezért mit fogok kapni én...
-Neked semmi jogod nincs ahhoz, hogy így beszélj velem.-vigyorodott el öntelten Harry.
-Adok én neked olyan jogot!-akart neki rontani, mire Elyar elé álltam és kérlelve néztem rá.
-Kérlek ne csináld.-suttogtam neki. Egyet hátrébb lépett, de látszott rajta, hogy majd szétveti az ideg. -Harry kérlek menj el.-fordultam felé. Vigyorogva felállt, majd egy csókot(?) nyomott a számra.
-Majd még benézek bébi.-mosolygott még mindig, majd távozott.
-Ez mi a fasz volt Diamond?!-emelte fel a hangját mire összerezzentem. -Felvennél egy pólót legalább?-gyors magamra kaptam a földön heverő ruhámat majd az ágyra ültem. -Nem válaszoltál.-mondta egy kicsit halkabban.
-Átakartam menni hozzád, hogy szóljak, hogy nem kell rám várnod, mert ezen a héten nem megyek suliba. Majd amikor indulni akartam Harry várt az ajtóban, és berontott ide.-haraptam idegesen alsó ajkamba.
-Diamond te nem veszed észre, hogy csak megakar fektetni?-hangjában fájdalmat véltem felfedezni.
-Tisztában vagyok vele.-motyogtam magam elé.
-Már tegnap gyanus volt nekem. Csinált veled valamit? Bántott, vagy erőszakoskodott?-kérdezte, mire nemlegesen megráztam a fejem. -Jobb lesz ha nagy ívben elkerülöd őt. Most lehet, hogy jobb lenne, míg itt vannak, hogy csak a munkáddal foglalkozol és esetleg elutazol a szüleidhez.-ült le mellém, majd biztatóan megszorította a combomat. Eszembe jutottak az imént mondott szavai.

Tudd, hogy előlem nincs menekvés.

Félek ha elmennék ugyanúgy megtalálna. De egy próbát megér.
-Lehet, hogy tényleg jó lenne. Rég láttam anyuékat és a nagyit is.-küldtem felé egy mosolyt.
-Na látod.-mosolyodott el ő is.
-Szerintem holnap már utazok is.-sóhajtottam fel.
-Ha akarod akkor ma veled maradok és segítek pakolni. Holnap meg reggel ki kísérhetlek a reptérre.-Elyar mindig segített, lehetett bármiről szó. Ō itt volt és segített.
-Nem kell fáradnod miattam.-legyintettem.
-Ez nekem nem fáradság.-karolt át. -Szívesen segítek neked.-ismét elmosolyodtam kedvességén.
-Köszönöm.-öleltem meg őt. -Amúgy te mikor fogod a szüleidet meglátogatni?-érdeklődtem.
-Nem tudom. Amint lesz rá időm meglátogatom apát. De tudod jól, hogy nem szívesen megyek haza. Főleg, hogy ott van Cara is.-hát igen. Elyar szülei elváltak és az apja pedig talált magának egy másik nőt, Cara Holmes-ot. Nem igazán szívleli őt pedig egy nagyon aranyos nőről beszélünk. Elyar szerintem sosem fogja elfogadni azt a tényt, hogy az apja elhagyta az anyját és lecserélte egy fiatalabb asszonyra.
-Elyar.-néztem rá. -Azzal, hogy kerülöd és rideg vagy vele, nem javít semmit sem a helyzeten.-próbáltam elmagyarázni neki, hogy talán jobb lenne, ha változtatna a kapcsolatán Caraval.
-Tudod jól, hogy utálom őt!-csattant fel.
-Ne mond ezt.
-De mert te nem tudod, hogy milyen is. Süt róla, hogy csak azért van apámmal mert gazdag.-állt fel és a kezei pedig ökölbe szorultak.
-Elyar.-léptem mögé és a kezemet a vállára tettem. -Adj csak neki egy esélyt.-fordult felém.
-Nem tudom Diamond. Majd meglátom.-felelte halkan.
-A kedvemért.-néztem rá kölyök kutya szemekkel.
-Ne nézz így rám.-nevetett fel.
-Na.-mondtam kislányos hangon.
-Rendben. De, csak is miattad.-ölelt át.
-Jajj de imádlak!-visítottam fel.
-Tudom.-mondta önelégülten.
-Azért el ne szállj magadtól.-engedtem el.

Egész nap csak hülyéskedtünk és sikerült jegyet foglalnom holnap haza Texasba. Elyar segített nekem bepakolni szóval holnap már csak annyi lesz a dolgunk, hogy segít kicipelni a cuccaimat a reptérre.
-Na ideje lenne mennem.-kelt fel az ágyamból.
-Nem maradsz még?-néztem rá megint kutyus szemekkel.
-Nem tudsz meghatni.-felelte fapofával.
-Menj a francba.-vágtam hozzá nevetve az egyik párnámat.
-Na!-nevetett fel. -Későre jár, és te is feküdj le mert holnap elég korán indul a géped.-nézett rám figyelmeztetően.
-Rendben apu.-felelte angyali mosollyal az arcomon.
-Vigyázz magadra.-nyomott egy puszit az arcomra, majd pedig távozott. Fura lesz, hogy egy darabig nem fogom látni és több ezer kilométerre leszek tōle. Kezembe vettem a pizsomámat és a fürdōbe vonultam vele. Szépen levetkōztem, majd pedig beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet és egy kis tusfürdōt nyomtam a kezemre és alaposan szétkentem a testemen, majd pedig leöblítettem. Már jó ideje állhattam a zuhany alatt, amikor úgy döntöttem, hogy ideje lenne kiszállni. Fogtam egy törölközōt, majd magam köré csavartam és kiléptem a kabinból. Tekintetemmel a pizsimet kerestem de egyszerūen nem találtam. Furcsa pedig úgy emlékeztem, mintha behoztam volna. Vállat vonva léptem ki a helységbōl és megmerevedtem mikor megláttam, hogy mégis ki foglalt helyet az ágyamon.
-Hmmm, szép kis darab.-emelte fel a kezében pihenō fekete csipke bugyimat, arcán pedig egy pajkos mosoly pihent. Szemei azonnal elsötétültek, amint sikeresen végigmért és tudomására jutott, hogy csak egy törölközō takarja testemet.