1. fejezet. Váratlan vendégek

*Diamond szemszöge*

Telefonom csörgése zavarta meg édes álmaimat, ami kissé felbosszantott. Éppen Austin Butlerrel volt egy igen hosszú ideje tartó csókunk. Persze, hogy az ember, mindig a legjobb résznél ébred fel. Dünnyögve nyomtam le az ébresztőm, és még egy picit pihentem a meleg ágyamban. Annyira nem volt erőm kiszállni, és utána pedig iskolába menni. Igen még suliba járok, mivel 19 éves vagyok. Fura mi? Egy végzős lány és mégis dolgozik. De csak hétvégén szoktam bejárni, mivel tanulni is kell valamikor. Számtalanszor kaptam irigy megjegyzéseket, mert már annyi híres csillaggal találkoztam. De nem foglalkoztam vele. Mindenkinek jár valami az életben. Ha már a szüleimtől több ezer kilométerre vagyok, akkor legyen ennyi boldogságom.   Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és elcsoszogtam a fürdőig majd pedig összekötöttem a hajam, és kimentem összerámolni a tankönyveimet. Mikor végeztem gyors megreggeliztem és kerestem magamnak valami elfogadható öltözetet. Miután ezzel is készen lettem gyors feldobtam egy natúr sminket és indultam is. Ahogy kiléptem a kolesz szobából egyből egy helyes gyerekbe botlottam. Igen kollégiumban lakok mivel anyámék jobbnak láttak, ha több emberrel vagyok összezárva egy épületben.

-Azt hittem, hogy már soha nem leszel készen.-mért végig miközben eltolta magát a faltól, ahol előbb támaszkodott. Hát igen, ő volna az én Elyar barátom. Imádom a gyereket, már kicsi korunk óta ismerjük egymást. Mindig is húgaként tekintett rám én pedig bátyámként.

-Nőből vagyok.-forgattam meg a szememet miközben kulccsal bezártam az ajtóm. –Indulhatunk.-fordultam felé mosolyogva.

-Amúgy neked, hogy ment a matek házi? Én vagy két órán keresztül szerencsétlenkedtem vele.-felnevettem előbbi kijelentésén mivel Elyar nagyon jó matekos, és az pedig büszkeséggel fog el, hogy én hamarabb megcsináltam, mint ő és valószínűleg hibátlanul is. Kitűnő tanuló voltam mindig is, de a matek sohasem volt az erősségem. Az irodalmat, mindig jobban pártoltam. Az valahogy le tudott kötni. Szívesebben olvastam egy regényt vagy egy verset, és tanulmányoztam híres költők és írók önéletrajzát. Számtalanszor olvastam kiteljesületlen szerelemről, vagy akiket elszakítottak egymástól. Mint például Ady és Adél szerelme. Nem lehettek együtt, mivel Adélnak férje volt, és végül le kellett mondaniuk egymásról. De számtalan Léda vers született amiket a mai napig izgalommal olvasok végig pedig kívülről tudom mindet. Hihetetlen, hogy mégis egy érzés milyen dolgokra képes.

-Én nekem ment, és hamarabb is végeztem, mint te.-nyújtottam rá gyerekesen a nyelvemet és közben, mind a ketten felnevettünk.

-Most az egyszer ment mi?-kérdezte nagyképűen de tudom, hogy csak megjátssza magát.

-Ne légy bunkó.-csaptam meg a kezét, ahogy kiértünk a kollégiumból, így már London utcáin ballagtunk.

-Tudod, hogy szeretlek.-karolt át és egy meleg mosollyal jutalmazott meg.

-Ez sohasem volt titok Elyar.-kuncogtam, ahogy haladtunk tovább, majd pedig megálltunk egy zebránál, és vártunk, hogy a jelzőlámpa pirosról zöldre váltson.

-Szeretem tudatni az emberekkel, hogy érzéseket táplálok feléjük.-jelentette ki, és pont ekkor zöldre váltott a lámpa szóval mentünk tovább.

-Mint a spanyol lány iránt? Hogy is hívják?-gondolkodtam el. Soha sem bírtam nagyon megjegyezni az emberek nevét. És a legdurvább az, hogy ő az osztálytársunk.

-Adelita.-mondta unottan. –És nem táplálok iránta érzéseket.

-Persze. Azért nézed nulla huszonnégyben őt.-néztem rá.

-Ez nem igaz!-tiltakozott azonnal.

-Elyar, ne tagadd mivel nem is tudod főleg nem előttem.-érkeztünk meg az iskolánk elé. -És ha lehet, most ne bámuld.-cukkoltam tovább.

-Haha.-forgatta meg a szemeit miközben befele vettük az irányt.

-Amúgy nem is mesélted milyen volt a nagy Harry Styles-al csevegni?-mentünk a szekrényünkhöz, hogy bepakoljuk a fölösleges cuccainkat.

-Nem volt nagy cucc.-rántottam vállat miközben pakolásztam.

-Na halljam mi volt?-sóhajtott fel ahogy neki dőlt a szekrény sornak. Nem válaszoltam hanem tovább rakosgattam a könyveimet.

-Rád mászott Diamond?-kérdezte idegesebben.

-Nem.-morogtam majd pedig becsaptam a szekrény ajtót és készültem távozni de megragadta a karomat.

-Mit csinált veled az a faszfej?-mérges volt, és nagyon is látszott rajta.

-Semmit Elyar.-feleltem lágyan miközben barna szemeibe meredtem. -Komolyan.-küldtem felé egy halovány mosolyt.

-Biztos? Mert ha rád mászott akkor esküszöm...

-Tényleg nem csinált semmit, csak bepróbálkozott. Elég undorító módon.-motyorogtam az utolsó mondatot, majd az osztályunk felé vettük az irányt. Ahogy beléptünk körbe pillantottam és szemet szúrt valami vagy inkább valaki. Az igazgató tartózkodott az osztályunkban ami eléggé szokatlan volt. Nagyban beszélgetett az osztályfőnökünkkel, mi pedig Elyarral csendben helyet foglaltunk.

-Mit keres itt?-kérdezte tőlem, ahogy elfoglaltam a szokásos helyem.

-Fogalmam sincs, de valami itt nem stimmel.-kezdtem el töprengeni, hogy mégis mi folyik itt?

-Gyerekek kérlek hallgassatok el. Bejelenteni valónk van.-csitított el minket Mr. Palmer. Miután mindenki abbahagyta a beszélgetést és közben a csengő is megszólalt elkezdte a mondandóját.

-Iskolánk különleges részesítésben érvényesült. Ma igen szokatlan vendégeink érkeznek hozzánk, mint hallgatók. Ebben az iskolában szeretnének forgatni és felszeretnék mérni a telepet. Szóval beülnek pár osztályteremben és az óra feléig bent is tartózkodnak, majd pedig dél körül távoznak. Arra szeretnélek benneteket kérni, hogy ha lehet ne támadjátok őket le.-nézett végig az osztályon és főleg a lányokra értette az utóbbi mondatát.

-Röhögnék ha az ajtón a kis Styles gyerek lépne be a többi majommal utána.-suttogta oda nekem Elyar, és halkan felnevettünk.

-Nem csak te.-hagytam abba a nevetést de a mosoly még mindig ott ékeskedett az arcomon, Hirtelen hangzavar hallatszott be a folyosóról, majd pedig ki is nyílt az ajtó, így megtudhattuk, hogy kik is a vendégeink. Ahogy tekintetem találkozott azzal a bizonyos zöld szempárral az arcomról egyből lefagyott a mosoly.
-Úristen ez a One Direction!-kiáltotta el magát az egyik lány.