9. fejezet

*Diamond szemszöge*

Fájt mindenem, és zsibbadt a testem alsó fele, de muszáj volt kijutnom a mosdóba. Óvatosan kimásztam Harry mellől magamra kaptam a bugyimat, majd felsőjét, és halk léptekkel kiosontam. Miután elvégeztem a dolgom a tükörhöz csoszogtam. Arcom kissé nyúzott volt és a hajam, tiszta kóc. Kicsit igazítottam a külsőmön, majd visszamentem. Harry már fent volt és engem nézett.

-Már megijedtem, hogy itt hagytál.-nevetett fel reggeli rekedtes hangján, majd bemásztam mellé az ágyba és ajkaira tapadtam. Csókunk szenvedélyes volt és Harry magára húzva ülő helyzetbe eszembe jutatta a tegnap éjszakát.

-Basszus!-hajoltam el tőle riadtan.

-Mi az?-nézett rám riadtan Harry, mire a homlokomra csaptam.

-Nem szóltam Elyarnek, és már biztosan halálra aggódja magát. Hol a telefonom?-másztam le róla, majd kutakodni kezdtem a készülékem után. Hirtelen megragadta a bokámat, majd egy sikoly hagyta el az ajkaimat, ahogy maga alá húzott.

-Ráér, még.-kacsintott miközben mosolyra húzta száját, és gödröcskéit is megvillantotta. Elvesztem gyönyörű zöld szemeibe, és ahogy göndör tincsei közé túrhattam, a szám sarka mindjárt felfele görbült. -Szerinted engem a fiúk nem keresnek?-nyomott egy puszit az arcomra, majd pedig rám feküdt.

-Harry!-kiáltottam fel, mire nevetni kezdett. -Szállj le rólam!-nevettem fel én is.

-De olyan jó rajtad feküdni. Olyan jó illatod van.-dugta fejét a mellkasomba, mire csikis érzés rám tört, és csak hangosabban kacarásztam.

-Nehéz vagy!-nevettem tovább, mire felemelte a fejét.

-Bocs, nem tehetek róla, hogy izmos vagyok.-kacsintott ismét, mire nevetve megforgattam a szemeimet.

-A beképzeld énedet egyszer biztos isten, hogy...-nemtudtam befejezni a mondatom, mivel félbe szakított édes ajkaival. Keze oldalamon csúszott lefele, és lábaim közé férkőzött. Nyelvét éreztem, meg a számba tolakodni, mire hajába markoltam, és kis morgást kaptam válaszul. Hirtelen nyomta nekem csípőjét, mire belenyögtem a szájába, és Harry kajánul elvigyorodva vált el tőlem. -Te szemét.-csaptam meg.

-Nem olyan rég dugtunk, és már is egyetlen érintésemre felizgulsz.-mondta szemtelenül az arcomba, mire elképedve néztem rá. -Fogadni mernék, hogy már is csöpögsz a nedvességtől.-súgta a fülembe mire keze a délebbi felemhez kezdett el vándorolni.

-Szerintem meg te vagy az, akinek mindjárt szétszakad a bokszere, mert annyira megkeménykedett.-feleltem egy pimasz mosoly keretében, mire felnevetett.

-Picim, rajtam nincs is semmi.-kijelentésére megmerevedtem, és egyszerre éreztem meg tolakodó kezét bugyimban. -Oh, te jó isten.-sóhajtott fel, ahogy megérezte, hogy mennyire is nedves vagyok. Ajkamba harapva tűrtem, ahogy feldugta belém két ujját.

-Harry.-csikartam ki magamból nevét, mivel a tegnapi aktusunk miatt még kissé fájt az a testrészem. Kezét megragadtam és elhúztam onnan, majd mikor ujjain megláttam a vért bepánikoltam.

-Diamond.-szólított nevemen, de csak a kezére tudtam koncentrálni, míg nem kényszerített, hogy nézzek szemeibe. -Semmibaj.-suttogta, majd egy csókot nyomott a homlokomra, és kikelt az ágyból. Gyors magára kapta az alsóját, és a fürdőbe vonult. A földön hevert nadrágom zsebéből előkaptam a telefonom és csak kicsit kaptam sokkot mikor megláttam a sok nem fogadott hívást és üzenetet Elyartól. Nem haboztam, gyors felhívtam.

-Tudod hányszor hívtalak?-hangja idegesen csattant fel.

-Tudom, és sajnálom, de jól vagyok.-kuporodtam vissza a meleg takaró alá és Harry is visszajött.

-Jézusom Diamond már majdnem a rendőrséget hívtam.-sóhajtott fel, majd éreztem, hogy egy meleg kéz érinti meg a hasam. Vigyorgó fejével találtam magam szembe, és arcán két gödröcskéje is előbukkant. -Harryt sem lehetett elérni csak nem vele vagy?-finom ajkakat éreztem meg a nyakamnál és kissé nehézkesen tudtam válaszolni.

-De, szóval nyugalom.-kuncogtam fel mivel oldalamon végig simított.

-Diamond remélem nem zavarok meg semmit.-hangja érezhető volt, hogy kissé feszült.

-Várj egy picit.-nevettem fel, majd letoltam magamról Harryt. Felpattantam az ágyból, majd az ablakhoz sétáltam. –Na, itt vagyok, amúgy szerintem nem sokára már úgyis a koleszben leszek.-játszadoztam a függönnyel.

-Jó lenne, ha minél hamarabb visszajönnél, ugyanis lenne egy két dolog, amit meg kéne beszélnünk.

-Komoly?-hangom kissé ijedten csengett, mert tudtam, ha már így kezdi, akkor az, rossz hír lehet csak.

-Eléggé.-szívta be élesen a levegőt.

-Fél órán belül ott leszek rendben?

-Okés.-ezzel pedig bontotta a vonalat. Megfordultam, és Harry kissé ingerült arcával találkoztam.

-Azt hittem, hogy ma velem leszel.

-Sajnálom, de vissza kell mennem Elyarhez valami fontos dologról akar beszélni velem.-arcáról egyértelműen le lehetett olvasni, hogy nincs elragadtatva.

-Túl sokat vagy vele.-felelte keményen.

-Harry ő a barátom.-néztem kissé félve a szemeibe, amik felvettek egyel sötétebb árnyalatot.

-Én vagyok a barátod, az enyém vagy Diamond.-birtoklóan ragadta meg a derekamat és a falhoz nyomott.

-Harry.-kapaszkodtam meg a vállaiban, ahogy elemelt a földtől, és lábaimmal körbekulcsoltam a csípőjét.

-Csak is az enyém.-suttogta ajkaimra, majd durván megcsókolt. Éreztetni akarta velem, hogy hozzátartozom, hogy az ő tulajdonában állok. Megpróbáltam magamtól eltolni kissé sikertelenül, mert csak azt értem el vele, hogy jobban ingereljem.

-Kérlek.-nyöszörögtem, ahogy elfordítottam a fejem. Megtagadtam csókját, mire arcát a nyakamba bújtatta.

-Nem akarom, hogy elvegyenek tőlem.-suttogta, és letett a földre. Meglepődve hallgattam szavait, és mikor rám nézett szemei csillogni kezdtek. Szomorúság és aggodalom tükröződött bennük.

-Nem fognak.-érintettem meg az arcát, és finoman megsimítottam. Homlokunkat összedöntöttem, és egy rövidke puszit adtam a szájára. -Ameddig szükséged lesz, rám melletted leszek.-kezeit megéreztem derekamon, és elmosolyodott. Idilli pillanatunkat hangos ajtócsapódás tette tönkre.

-Hát itt vagytok!-hallottuk meg Louis hangját, és azonnal eltávolodtunk. Egyből éreztem, hogy elpirulok, hiszen csak Harry pólója takarta a testemet.

-Haver basszus kopogni nem tudsz?-bújtatott maga mögé Harry, és hangján hallatszódott, hogy kissé mérges.

-Fogd be!-intette le. -A fél várost felkutattam érted szóval egy köszönöm is elég. Ja és sajnálattal közlöm, hogy a romantikázás most véget ért, mert nekünk ezernyi dolgunk van Harry. Szóval remélem, hogy már dugtatok bár, ahogy elnézem.-mért minket végig mire még jobban éreztem, hogy szégyellem magam. -Kapkodjátok össze magatokat, mert nincs, sok időnk holnap indulunk New Yorkba.-tapsolt kettőt és kiviharzott a szobából. Ledermedtem szavai hallatán, és ijedten léptem ki Harry mögül.

-Diamond.-akart hozzámérni, de elhúzódtam.

-Holnap utaztok?-kérdeztem kétségbeesve és éreztem, hogy a könnyek kezdik mardosni a szemeimet. -Szóval erre ment ki ez az egész?-kérdeztem hangomat felemelve.

-Nem, Diamond.-túrt ideges a hajába, mire a szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni, a látásom kezdett homályosulni, és a levegőt is kétszer olyan gyorsan vettem.

-Hazudtál!-üvöltöttem torokból, és lökdösni kezdtem.

-Diamond.-próbálta karjaimat megfogni, de csak továbbra is lökdöstem, majd ütni kezdtem.

-Egy rohadt hazug vagy!-sikítottam. -Egy utolsó senkiházi féreg! Erre ment ki ez egész mi?! Hogy mielőtt elhúzol, innen a picsába lefektess!-zokogva túrtam a hajamba, majd hátrálni kezdtem és a falnak dőltem.

-Kérlek hallgass meg.-jött felém, de Louis jelenléte megzavart minket.

-Mi folyik itt?-kérdezte miközben én a földre csúszva sírtam csak. Úgy éreztem, hogy nem kapok elég levegőt, és a mellkasomban növekvő nyomás megakadályozza, hogy lélegezzek. Rázkódtam mindegyes levegővételnél, és könnyeimet sorra töröltem le.

-Louis kérlek hagy magunkra.

-Én nem maradok egy percnél sem tovább veled.-pattantam fel, és ruháimat összeszedve rohantam le az emeletre. Egyből öltözni kezdtem mire hallottam, hogy utánam jön. A melltartómat ügyesen magamra kaptam, és már a nadrágom is rajtam volt. Felsőjétől akartam megszabadulni, amikor egy kéz ragadta meg az enyémet.

-Hallgass végig.-nézett komolyan szemeimbe. Szabad kezem, pedig ahogy kimondta ezt a mondatot úgy lendült és hangosan csattant az arcán. Az ütés erejétől elfordult a feje, és arcán hatalmas nagy piros folt ékeskedett. A bőröm perzselni kezdett a nagy ütés miatt, és sikerült kiszabadulnom szorításból, mire gyors belebújtam a cipőmbe, és rohantam is ki. Nem törődtem azzal, hogy a pólómat otthagytam, csak minél hamarabb otthon akartam lenni. Ahogy kiléptem a házból a többi fiú kérdőn pillantott, hiszen borzalmas állapotban lehettem. Gyorsan futni kezdtem és Zaynhez bújtam.  Pillanatnyi fáziskéséssel körbeölelt és fülemhez hajolt.

-Sajnálom.-elhúzódtam tőle, és szemeibe néztem.

-Mi történt Diamond?-lépett mellém Niall.

-Csak vigyetek, vissza a kollégiumba kérlek.-könnyeim ismét kitörni próbáltak.

-Visszaviszem.-ragadta meg a karomat Zayn, majd beültetett a kocsiba, és Harry ekkor jött ki a házból.

-Siess.-mondtam elcsukló hangon, mire a gázra taposott.