*Diamond szemszöge*
Teljes ledöbbenéssel ültem a helyemen, és meredtem a szemeibe. Nem lehet igaz ez. Engem most az égiek büntetni akarnak? Mert ha igen akkor elég jól csinálják. Egy féloldalas mosolyt intézett felém majd pedig megtörte a szemkontaktust. Helyet foglalt, mind az öt fiú és kezdetét vehette az óra.
-Jól vagy?-zökkentett ki a gondolataimból Elyar.
-Persze.-pillantottam felé, majd alsó ajkamba haraptam, és próbáltam nem Ő rá nézni. Viszont éreztem, hogy ő csak is engem figyel. Szinte már égetett a tekintete.
-Nos nagyon örvendek nektek, hogy ellátogattatok az iskolánkba. Ez igazán megtiszteltetés.-mondta a szokásos monológját az igazgató amiről már most tudtam, hogy begyakorolta. Olyan monotonon és folyamatosan mondta. Vajon meddig tartott neki ezt bemagolni? Vagy egyáltalán megírni?
-Ugyan, inkább mi köszönjük, hogy engedik, hogy itt forgassunk.-mondta az arcán egy mosollyal Niall. Ő számomra mindig is szimpatikus volt. Az öt srác közül ő volt a legaranyosabb. Az igazgató még valamit magyarázott a fiúknak és távozott.
-Akkor szeretném a tankönyvet kinyitnátok a 135. oldalon.-mondta lelkesen a tanár. A lányok szinte le sem tudták venni a szemüket a bandáról. Mr. Crawford idegesen megköszörülte a torkát, mire a többiek kapcsoltak. Izgatottan vártam, hogy végre megbeszélhessük a mai órai anyagot. Ami nem más volt, mint William Shakespeare Rómeo és Júlia.
-Nos nektek, mint mond ez a történet?-kérdezte irodalom tanárunk, miközben tekintetét végig vezette az osztályon. Majd pedig valakin megakadt a szeme. -Taylor!-szólította fel az utolsó padsorban ülő lányt aki nagyon el volt foglalva Louis megfigyelésével. A lány eléggé zavarba jött, és látszott rajta, hogy fogalma sincs, hogy az előbb milyen kérdés is hangzott el. -Tessék máskor jobban figyelni.-unottan megforgattam a szemeimet és vártam, hogy melyik pillanatban szólít fel. -Diamond.-pillantott felém. Na végre eljött az időm. Megmutatom Harry Stylesnak, hogy mégis ki is az a Diamond Walker.
-Lényegében egy beteljesületlen szerelemről szól ami végzetes hibába fuldoklik. Ugyanis mind két szerelmes fél végez magával.-feleltem büszkén. Harry csak elmosolyodott, és mintha ezzel akarna gúnyt csinálni belőlem.
-Látjátok pontosan ilyen válaszra vártam.-mondta kis daccal Mr. Crawford. Meglátszik, hogy ki is a tanár kedvence. Tovább magyarázta a leckét, én pedig csak figyelte és ittam minden szavát. Tekintetem többször is összeakadt Harryével, de olyankor egyből másfele néztem, míg ő mit sem zavartatva magát továbbra is engem bámult. Mondtam már, hogy milyen pofátlan?
-Diamond felolvasnád az első felvonás utolsó két mondatát?-kérdezte tőlem kedvenc tanítóm, mire bólintottam.
-A vágy erőt ad és utat talál...
-S megédesül a keserű pohár.-fejezte be Harry. Mindenki minket nézett én pedig ismét felvettem vele a szemkontaktust. Honnan tudta?
-Mr. Styles esetleg szabad megkérdeznem, hogy ön olvasta?-fordult felé Crawford.
-Kedvenc olvasmányaim közé tartozik. És ha már itt tartunk Mr. Walker kisasszony nincs tisztában a regény mondandójával.-kötekedni akar velem? -Ugyanis a történet két egymással hadban álló családról van szó. Amikor is egy Montague beleszeret egy Capuletbe. Abban pedig igazat adok neki, hogy egy beteljesületlen szerelemről szól, de ez miért is fuldokolna végzetes hibába?-kérdezte miközben engem nézett. Komolyan elképedve nevettem fel, majd pedig szólásra nyitottam a fejem.
-Már megbocsáss de te most megkérdőjelezted az állításom?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Én dehogy. Isten ments.-rakta fel a kezét védekezésképen. -Csak nem értek veled egyet.-küldött felém egy cinikus vigyort.
-11-szer olvastam el szóval kötve hiszem, hogy lenne bármi beleszólásod is az állításaimba.-néztem végig rajta, amolyan most tényleg beakarsz égetni?
-Édes elolvashattad akárhányszor, de akkor is nem szeretem mikor pontatlanul fogalmaznak.-becézésén kissé meglepődtem, és kaptam pár szúrós pillantást is.
-Szín ötös voltam mindig is irodalomból, szóval ne pattogj itt nekem.-álltam fel, és a türelmem kezdett igazán fogyni.
-Diamond ne csináld.-szólt rám halkan a mellettem ülő Elyar. Mit sem törődtem vele, és csak azért is megmondom a magamét. -Ha te annyira tökéletes vagy, mint amilyennek hiszed magad akkor kérlek oszd meg velem, hogy mégis szerinted miért fogalmaztam pontatlanul?-kérdeztem egy gúnyos mosollyal az arcomon. -Vagy fogalmazzak úgy, hogy sebet gúnyol, kit seb nem ért soha?-na erre mit lépsz?
-Ne indulj te se föl, se le. Aki indul, odábbáll, aki vitéz, helytáll.-most komolyan azt hiszi, hogy ezzel ő nyert. Hirtelen megszólalt a csengő, mire a cuccaimat felkapva viharzottam ki az osztályteremből. Én egy perccel sem maradok tovább egy ilyen beképzelt emberrel egy légtérben. Mégis mit képzel ez magáról? Mérgelődve trappoltam fel a harmadik emeltre, és amikor a gondnok raktára előtt mentem el volna egy kar berántott, és mielőtt sikoltani tudtam volna befogta a számat, és egyenesen az ajtónak taszított. Így a menekülési esélyem nulla volt. Pánik fogott el, majd amikor mély rekedtes hangja megcsapta a fülemet tudtam, hogy mégis kivel van dolgom.
-Hiába engem sose tudsz legyőzni. Mindig én vagyok a nyertes.-súgta a fülembe, mire a hideg futkosott a hátamon. Kezét lassan leemelte a számról.
-Neked tényleg elmentek otthonról?-morogtam. Nem hiszem el, hogy tényleg berángatott egy ilyen helyre. És arról nem is beszélve, hogy bármelyik pillanatban lebukhatunk. Én pedig nem szeretnék, holnap reggel egy címlapon kikötni főleg nem vele.
-Nyugodj le édesem.-leheletét pedig egyenesen a számon éreztem.
-Harry engedj el.-kezdtem el mocorogni, mikor hirtelen olyat éreztem meg amit nagyon nem akartam. Az ereimben egyenesen megfagyott a vér, és teljesen megmerevedtem. Harry halk kuncogását hallottam meg, majd csípőjét még jobban nekem nyomta.
-Tetszik igaz?-ajkaival pedig súrolta a fülemet.
-H-Harry.-remegett meg a hangom. ahogy egyre jobban éreztem növekvő erekcióját.
-Tudod, most egy hajszál választ el attól, hogy itt helyben megdugjalak.-nagyot nyeltem szavai hallatán, és próbáltam erőt gyűjteni, hogy eltoljam magamtól.
-Kérlek engedj el.-kerestem a megfelelő hangszínt.
-Mind a ketten tisztában vagyunk azzal, hogy bolondulsz értem.-érdes nevetése újra megcsapott. Kezdtem magam nagyon kellemetlenül érezni, és légvételeimből ez halható volt.
-Csak nem ideges vagy?-nem láttam de tudtam, hogy egy hatalmas mosoly díszeleg arcán.
-Harry órám lesz.-találtam ki valami gyors kifogást, hogy végre kiszabaduljak ebből a kínos szituációból.
-Azt hiszed, hogy érdekel?-hideg kezét éreztem meg arcomon ahogy végig simít rajta, mire lehunytam a szemeimet és ismét nagyot nyeltem. Miért vagyok ideges és zavart? Egy nedves csókot éreztem, meg a nyakamon mire a lélegzetemet fojtottam vissza. Ismét megismételte de ekkor véletlen egy halk sóhaj csúszott ki az ajkaim közül. Majd pedig ajkait éreztem meg a sajátjaimon. Szemeim automatikusan lecsukódtak, és a testem átadta magát az érzésnek. Lágyan kezdett el csókolni és szólásra bírni ami sikerült is neki. Kezeimet felvezettem a nyakába majd majd pedig hatalmas tenyereit éreztem meg derekamon. Csakúgy falni kezdtük egymás ajkait, majd pedig amikor keze fenekemre csúszott akkor tudatosult bennem, hogy mégis mi a fenét csinálok?
-Harry.-toltam el magamtól.
-Bébi, most bizonyítottad be, hogy mégis mennyire is kívánsz.-hangjában ott volt az a bizonyos nagyképűség. Éreztem, hogy a fülemhez hajol, és lassan súgni kezdett belé: -Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.
Idegesen csaptam be magam mögött a kollégium szoba ajtaját amin hátradőlve keservesen végigcsúsztam egyenesen a földre. Egy idióta vagyok! Hagytam a csábításnak és egyenesen belesétáltam a csapdájába. Szinte önként kínáltam fel magam. Ha nem kapok észbe, lehet, hogy engedtem volna magamat. Távol kell tőle maradnom!
Ne hagyd magad!
Ne hagyd, hogy csábító kinézete elvegye az eszed!
Amíg itt lesznek és nem fejezik be a forgatást addig isten bizony, hogy nem megyek suliba. Beteget jelentek vagy kitalálok valamit, de távol kell tőle maradnom. Félek, hogy még egy ilyen megingás olyan dologhoz vezethet ami tényleg komoly sérelmekkel jár. Harry veszélyes, mert tudja, hogy hogyan kell a nőket ágyba bújtatni. Tudja, hogy mivel veheti rá őket erre, hogy az ő önző érdekeit kiélhesse másokon. De én nem leszek erre vevő. De mégis volt valami benne ami arra késztetett, hogy visszacsókoljam. Ujjaimmal lágyan megérintettem az alsó ajkamat és felidéztem a raktárban történteket. Ahogy finoman elkezdte csókolni a nyakamat majd pedig ahogy megcsókolt. Olyan tökéletesek voltak az ajkai a csókjával együtt. A pokolba is, hogy lehet egy ilyen romlott embert egy ilyen tökéletes csomagolásba bújtatni?! Miért? Dühösen csaptam a padlóra, majd pedig felálltam.
-Miért kell ilyen kicseszettül jól kinézned?!-kiáltottam el magam. A fenébe is! Azok a gyönyörű zöld szemek és angyali arc. Akkor sem! Nem! Nem fogom hagyni, hogy az ágyában kössek ki. De vajon milyen lehet vele úgy együtt lenni? Vajon akkor is ilyen finom lenne? Ajkamba haraptam ahogy gondolataimat hagytam elkalandozni.
Térj észhez!
És már megint, hagyom, hogy a vágy felül kerekedjem rajtam. Miért vagy ilyen kicseszettül tökéletes Harry Styles? Miért?
Következőt!! :)
VálaszTörlés