7. fejezet Kimondatlan gondolatok

*Diamond szemszöge*

Magatehetetlenül ültem és csak meredtem a sötét kijelzőre. Mégis mit fogok írni én? Egyszerűen fogalmam sincs, általában mindig pozitív és csupa jó dolgokat írtam, a kritika sosem az én asztalom volt. Bár ha úgy nézzük Harryről egy remek cikket lehetne írni ilyen szempontból. Muszáj összeszednem magamat, egy hónapom van és azalatt bármi történhet. Kitudja lehet, hogy Harryt sikerül úgy meggyűlölnöm, hogy simán menni fog az a rovat megírása. Már délután olyan kettő fele járhatott az idő, így fogalmam sincs, hogy mégis mivel üssem el az időm. Utolsó opciómként leültem a laptopom elé és gépelni kezdtem.

A csengő hangjára ébredtem fel. Basszus elaludtam. Az órámra pillantottam 19:33. Fáradtan dörzsöltem meg a szemeimet majd a laptopom tetejét lecsukva álltam fel a gurulós székből, és lefele vettem az irányt. Már nem tudom, hogy hányadszorra nyomja meg azt az átkozott csengőt, de már kezdem azt hinni, hogy ráfeküdt.

-Tudod elég csak egyszer meg...-nyitottam ki a bejárati ajtót de ahogy megpillantottam a személyt a szavak belém szorultak. -Louis?-néztem értetlenül az előttem álló fiúra akinek eléggé csapzott kinézete volt. A haja kócos volt a ruhája néhol sárfoltos és az arcán pedig egy kisebb karcolások.

-Istenem de jó, hogy meg vagy. Már vagy a fél környéket felkutattam miattad és egy család pedig nem hagyott békén, egy órán keresztül szinte fogva tartottak maguknál mert a lányuk hatalmas nagy rajongónk, és bezártak a pincéjükbe és tudod min mentem ott keresztül?! Tele volt minden bogarakkal és patkányokkal! De nagy nehezen sikerült kijutnom és egy erdőn keresztül kellett jönnöm ott pedig a mókusok megtámadtak, majd szerencsére egy öreg ember útba igazított és hála neki eltaláltam ide.-mesélte el a kis kalandját. -Szóval nem érdekel a tiltakozásod azonnal pakolj össze mert jössz vissza Londonba!-hangja kissé mérgesen csattant fel, és látszott rajta, hogy eléggé megviselték a ma történtek.

-Louis nagyon sajnálom, de...

-Oh, jössz velem.-rontott be a házba. -Nem azért utaztam utaztam ennyit és haltam meg majdnem, hogy kinyögd, hogy nem jössz! Harry iszonyatosan ki van, mikor hazajött bezárkózott a szobájába, és nem hajlandó kijönni pedig forgatnunk kellene. A többiek is próbáltak vele beszélni de hasztalan.-eléggé idegesen hadonászott kezeivel és az emelet felé indult.

-Louis! Várj!-rohantam utána. A szobámba tartott majd az ágy alól kihúzta bőröndömet és a szekrényemhez lépett, majd elkezdte a ruhákat beledobálni. -Louis az isten szerelmére nem megyek sehova!-visítottam fel.

-Dehogyisnem!-pakolt tovább. -Különben is mivel sikerült ennyire megbántanod őt?-nézett rám felvont szemöldökkel.

-Semmi közöd hozzá.-feleltem csípőre tett kézzel.

-Tudod Diamond most haragudnom kéne rád, de ehelyett eljöttem ide az isten háta mögötti farmra csak azért, hogy elvigyelek. Tudod miért? Mert a barátom aki olyan, mint a testvérem össze van roppanva. és nincs kedvünk tudod a turnét is lemondani. A kiadó így is tiszta pipa ránk mert máris csúszásban vagyunk a klipforgatással.-dobálta tovább be a ruháimat.

-Sajnálom, Louis de akkor sem megyek sehova.-tiltakoztam továbbra de akkor a laptopomat fogta meg és azt rakta el. -Mit nem értesz azon, hogy nem?-ripakodtam rá, de, mintha a falnak beszéltem volna úgy vonult be a fürdőbe és itt nekem is felforrt az agyvizem. Szépen összekapkodott pár cuccot, de mielőtt még tiltakozni tudtam volna összecipzározta a bőröndöt, engem pedig a hátara kapott.

-Louis Tomlinson azonnal tegyél le!-ütöttem a hátát de semmi. Vitt tovább majd bezárta a lakást és a kocsijába tuszkolt. Gyors elrakta csomagomat majd beszállt mellém. -Ugye tudod, hogy feljelenthetlek emberrablásért.-vetettem felé egy szúrós pillantást.

-Hajrá, de kicsit nehéz lesz úgy, hogy nincs nálad a mobilod.-kacsintott, majd a elindította a kocsit. Azt hittem, hogy elhagyta valahol, de úgy látszik, hogy visszaszerezte. Egész úton egyikünk sem szólt egy szót sem egymáshoz, és ugyanez volt a repülőúton is.

Leparkoltunk a srácok háza előtt, és nagy levegőt véve kikapcsoltam az övemet. Kiszálltunk, majd a cuccaimmal együtt bementünk. A fiúk épp nagyban beszélgettek valamiről de amikor megpillantottak minket elhallgattak.

-Harry?-kérdezte Louis.

-Még mindig a szobájában.-felelte kissé letörten Zayn. Tekintetünk ahogyan összeakadt megakadt a levegő a torkomon. Tökéletes csokoládé szemeit hosszú pillái még jobban kiemelik. Arcát kis borosta fedte, és haja, mint mindig most is tökéletesen be volt lőve.  Rózsaszínes ajkait benedvesítette, majd pedig észbe kaptam, hogy eléggé feltűnően végig bámultam.

-Diamond, minden rendben?-kérdezte a mellettem álló fiú.

-Persze.-feleltem kissé halkan, majd pedig tekintetemet a padlóra szegeztem.

-Tommo csináltál vele valamit?-Liam mondatára rákaptam a fejemet, és kissé sokkolt a kérdése.

-Mi?!-kérdeztük egyszerre Louissal.

-Jól van.-emelte fel a kezét védekezésképpen.

-Zayn mutasd meg neki az ideiglenes szobáját, és segíts neki a cuccokat felcipelni.-intett neki Louis, majd a többi fiúval elvonult. Biztos, hogy nem maradok itt öt fiúval. Hülye lennék.

-Bocs, de kizárt, hogy itt maradjak.-fogta meg a karját, mielőtt hozzáérhetett volna a bőröndömhöz. Tekintetét rám emelte, és úgy éreztem, hogy megfojt vele. Ajkait enyhén benedvesítette és továbbra is meredtünk egymás felé. Hirtelen hallottam, ahogy valami földet ér és hangos csörömpölést vonz maga után. Mind a ketten odakaptuk a fejünket, és Harryvel találtam magam szembe. 

-Őt hagyd békén Zayn!-hangja idegesen csengett, és elindult felém. Megragadta a karomat, majd maga után kezdett húzni.

-Harry!-hallottam ahogy a fiúk kirontanak de mi már rég az emeleten voltunk. Lábdobogásra lettem figyelmes, de Harry berántott egy szobába. Sötétség uralkodott, majd a fogása a karomon megszűnt, és egyedül hagyott. Nem láttam semmit, vaksötétség volt. Próbáltam hátrálni, de egyenesen a falba ütköztem.

-Harry.-suttogtam halkan, nevét, majd valami mozgolódást hallottam, és hirtelen egy kis fény csillant fel. Az éjjeliszekrényén lévő kislámpát kapcsolta fel.

-Mit keresel itt?-ahogy tekintetünk egybekapcsolódott a szívem kihagyott egy ütemet. Gyönyörű zöld szemei most be voltak dagadva és pirosak voltak. Nem csillogott bennük ott az a játékosság hanem helyette csak fájdalom tükröződött. Arca komor és érzelemmentes volt. Haja kócos volt, és látszott rajta, hogy nem egyszer túrt bele. Rakoncátlan göndör fürtjei össze-vissza álltak, és egy kinyúlt pólót meg egy melegítő alsót viselt. Teljesen szét volt csúszva. Most már tényleg elhittem amit Louis mondott. Össze volt roppanva. Közelebb akartam lépni hozzá, de egyből meghátrált és a fejét oldalra szegezte. -Nem válaszoltál a kérdésemre.-hangja ridegen csengett, és kissé rosszul is estek.

-Louis egyszer csak betoppant hozzánk azzal, hogy sürgősen visszakel utaznom.-mondtam miközben az ujjaimmal babráltam. Gúnyos nevetés hagyta el száját, miközben a fejét rázta.

-Nem értem, hogy mit avatkozik bele az életembe amikor semmi köze hozzá. Megmondtam neki, hogy törődjön a saját dolgával.-olyan szinten megvetés és keserűség volt a szavaiban. Mi történt vele? És hogy beszélhet így Louisról amikor ő csak jót akart neki, hiszen aggódik miatta.

-Gyerekesen viselkedsz.-mondatomra rám kapta a fejét. -Nem veszed észre, hogy csak jót szeretne neked?-kérdezte kitárt karokkal.

-Azzal segít ha békén hagy.-nem hiszem el, hogy ezt tényleg kimondta. -Téged is feleslegesen rángatott ide. Szóval akár már most is elmehetsz.-közeledett felém, majd pontosan előttem megállt. Kezét arcomra simította, majd ördögien elmosolyodott. -Ha csak nem azért jöttél, hogy felkínáld magad, mert ez esetben szívesen látlak bármikor.-undorító volt. Egyszerűen felrobbantam a dühtől. Lendítettem a kezem, de mielőtt csattant volna az arcán elkapta a csuklómat.

-Egy nyomorult féreg vagy. Nem érdemled meg azt, hogy a fiúk aggódjanak érted, pláne nem azt, hogy törődjenek veled. Remélem egy nap egyedül maradsz és rádöbben mindenki, hogy mégis milyen egy szörnyű ember vagy Harry Styles.-szavaimat csak úgy köptem feléjük, de láthatólag elég jól szórakozott rajtam. Hirtelen az ajtónak lökött és kezeivel fejem mellett megtámaszkodott, és arcával a képembe bújt. 

-Ezek, mind csak kimondott szavak Diamond. Mind a ketten tudjuk, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. A rajongók túlságosan is szeretnek engem. Ők pedig elnézik ezeket nekem és különben is mondtam, hogy remek színész vagyok?-ismét cinikus volt. Utáltam ezt az oldalát. De rá kellett jönnöm, hogy valójában ő ilyen. Neki nincsen jó oldala. Kiváló színész tényleg. Annyira, hogy egy darabig sikerült engem is megvesztegetnie.
-Tudod eszem ágában sem volt eljönni ide, csak Louis kényszerített, az akaratom ellenére hozott el. Felőlem meg is dögölhettél volna!-idegesen löktem el magamtól, majd kirontottam a szobából. Utamat lefele vettem de amikor a nappaliba léptem négy szempár figyelt rám egyszerre.
-Diamond...
-Hagyj Louis!-feleltem a könnyeimmel küszködve. -Feleslegesen rángattál ide! Nem érdemel meg benneteket meg azt meg pláne nem, hogy törődj vele!-a torkomban lévő gombócot sikerült lenyelnem, majd összeszedtem magam. -Ilyen embert, mint ő soha életemben nem láttam, pedig sok emberrel találkoztam. Örülhet neki, hogy nem vagyok az a bosszúálló típus mert akkor a cikkemben kikészítettem volna. Van elég hatalmam ahhoz, hogy tönkre tegyem a karrierjét. De még a tűrés határnál egy nagyon picivel beljebb van, de ha átlépi, esküszöm, hogy nem állok jót magamért.-cuccaimhoz sétáltam, majd készültem kilépni.
-Várj Diamond hazaviszlek.-szól utánam, de megráztam a fejem.
-Majd fogok egy taxit, meg a mobilomra szükségem lenne.-feleltem kissé szipogva. Átnyújtotta a készüléket, majd kiléptem a házból. Itt tört el a mécses nálam, és halkan felzokogtam. Küldtem gyors egy üzenetet Elyarnek, hogy jöjjön értem. Szerencsére idetalálta, majd segített a dolgaimat bepakolni. Idővel valahogy megnyugodtam, és anyu is hívott, hogy hol vagyok hiszen ma családi vacsorára mentünk volna, de gyors lerendeztem azzal, hogy sürgősen vissza kellett jönnöm az iskola miatt.

-Elmondod végre, hogy mi történt?-kérdezte miközben az ágyamon helyet foglalt.
-Idióta vagyok.-meredtem magam elé. Szemeim fájtak, és fogadni mernék, hogy a sok sírástól bedagadtak. -Hagytam, hogy megalázzon, hogy lehordjon mindennek.-arcomat kezeim közé temettem. -Nem is tudom, hogy mit képzeltem, hogy bemegyek és jól el dumcsizgatunk.-kínomban felnevettem, majd egy újabb zsepit vettem elő és fújtam ki az orrom. -Én csak tényleg jót akartam neki.-néztem kétségbeesve az előttem ülő barátomra. -Nem veszekedni akartam. Ha láttad volna amikor megláttam az arcát. Szinte sugárzott belőle a fájdalom, mintha tényleg igazán szenvedne.-ismét magam elé képzeltem az arcát, de beleborzongtam.
-Hagyd Diamond ne törődj vele.-húzott magához, és szorosan megölelt. Bárcsak menne, de úgy érzem, hogy belém férkőzött.

*Harry szemszöge*

A szavai még most is tisztán az elmémben vannak. Az a megvetés ami ott volt benne, az az utálat a szavaiban és az a keserűség a szemeiben, mind ott volt és mind miattam.

-Szörnyű ember vagy Harry Styles.

-Egy nyomorult féreg vagy.

-Gyerekesen viselkedsz.

Ott visszhangzottak a fejemben, és a fülemet befogva rogytam össze a földre.
-Maradj csöndben!-ordítottam. -Nem értesz te semmit!-szemeimet összeszorítottam, de a könnyek kiszöktek. -Nem tudsz te semmit.-motyogtam magam elé. -Senki nem tud semmit.-belül marcangolt az érzés, és ahogy megláttam még jobban felerősödött. Ahogy csillogó kék szemeivel rám bámult, és ahogy olyan ártatlanul próbált segíteni rajtam. De pont, hogy azzal tud ha békén hagy. Egyszerűen ha már arra gondolok, hogy megérinthetem vagy megcsókolhatom beleborzongok. Befészkelte magát a gondolataimba, belemászott az álmaimba. egyszerűen belém férkőzött.
-Szükségem van rád.-fejemet a falnak döntöttem, és szemeimet lecsuktam. -Diamond.-neve hangzása már tökéletes volt nemcsak a kinézetével együtt. Halk kopogást hallottam az ajtóm felől, de őszintén semmi kedvem nem volt bárkivel is beszélgetni.
-Harry.-Tommo hangja csendült fel, és ahogy észrevettem nem valami boldog kedvében van. -Beszélnünk kell.
-Nem akarok.-morogtam, miközben továbbra is a plafont figyeltem.
-Nem helyes ahogyan Diamonddal viselkedtél. Azért jött ide, hogy segítsen neked. Ha láttad volna, hogy milyen kétségbeesve és összetörve ment el. Csak azért mert egy bunkó fasz voltál vele. A zokogás szélén állt. És tudod mi a legdurvább? Az, hogy most mellette állok nem pedig melletted. Mert most jogosan akadt ki. Megérteném, ha ezek után tönkre akarna tenni, mert képzeld ezzel nem csak ő, hanem mi is tisztában vagyunk. Olyan közel állsz a szakadék széléhez, és még egy meggondolatlan mondat vagy tett belezuhansz, és pont az fog belelökni aki a legfontosabb neked.-szemeim kikeredtek ahogy meghallottam utolsó két szavát. -Mert lehet, hogy a fiúk nem vették észre, de én nem vagyok olyan idióta, hogy ne lássam azt, hogy emészt a bűntudat azért, mert valamit csináltál ezzel a szegény lánnyal. Ez pedig akkor van, hogy szereted.-nagy nehezen feltápászkodtam, majd az ajtóhoz léptem, és kinyitottam.
-Mit kellene tennem?-néztem barátom szemeibe.
-Kérj tőle bocsánatot, és imádkozz azért, hogy elfogadja.-veregette meg a vállamat. -Mellesleg értékelné azt is szerintem ha normálisan beszélnél vele, és nem csak állandóan megdugni szeretnéd.-mondatán elnevettem magam, és neki is mosoly kúszott arcára. -Harry, ő nem olyan, mint a többi lány akivel ágyba bújtál eddig.
-Tudom.-igaza volt, neki. Ő nem olyan, ő annál sokkal jobb.
-Szóval ne bánj vele úgy, mint egy kurvával.
-Rendben Louis felfogtam.-sóhajtottam fel. -Holnap...
-Semmi holnap!-vágott közbe. -Kapkod össze magad és még ma áttolod a képed hozzá, vagy szétrúgom a segged!
-Igenis főnök.-battyogtam be a szobába, majd nekiálltam készülődni.

6. fejezet Zsarolás

*Diamond szemszöge*

A napok teltek, eléggé unalmasan ugyanis anyuék legtöbbször dolgoztak. Szóval egyedül töltöttem az időmet. Elyarrel csak néha-néha tudtam kommunikálni ugyanis amikor én ébren voltam ő aludt. Fáradtan csoszogtam le a konyhába ahol ismét egy kis cetli fogadott.

Sajnos ma is bekellet mennünk dolgozni de este családi vacsorára megyünk szóval úgy készülj. 

AnyuXx

-Szuper.-motyogom miközben összegyűröm a fecnit és a kukába hajítom. Elővettem egy tányért és megtöltöttem kedvenc gabonapelyhemmel. Unottan rágcsáltam a reggelimet miközben megrezzent a telefonom. Feloldottam, és megnéztem az SMS-t. Lenyeltem a falatot majd a kezembe vettem a narancslevet és inni kezdtem de ahogy megláttam, hogy ki és, hogy mit írt az egész innivaló amit épp lenyeltem volna csak úgy kiköptem.

Feladó: Harry

Sokat gondolkoztam, és egyszerűen nem tudlak elfelejteni, hiába teltek el napok folyamatosan te jársz a fejemben Diamond. A hangod, az érintésed, a csókod íze, ahogyan rám meredsz a gyönyörű kék szemeiddel. Hiányzol!

Gúnyosan felnevettem, és gondoltam, hogy ez is valami kis kamu szöveg. Jajj Harry hány lánynak próbáltad már ezt beadni? Még hány nyálas szöveget kell eltűrnöm? Unottan raktam le az asztalra a telefonom és sétáltam a mosogatóhoz, majd az üres tányért belehelyeztem. Úgy gondoltam, hogy egy kicsit kimegyek lovagolni hiszen már szinte nem is emlékszem, hogy mikor is töltöttem ezzel az időmet. Mióta nem vagyok itthon elhanyagoltam az ilyen szokásaimat. Állandóan csak tanultam és néha kapcsolódtam ki. Hazajövésről pedig csak akkor lehetett szó ha szünet volt. Nem szívesen hagyom ott Londont. Szeretem azt a helyet, de azért néha a honvágy rajtam is eluralkodik. Felmentem és átöltöztem majd felvettem a lovas csizmámat. Ahogy lefele baktattam a lépcsőn lépcsőn telefonommal a kezemben szépen kinyitottam a bejárati ajtót. Tekintetem megakadt két pár fehér conversen, majd ahogy feljebb emeltem a fejem egy gyönyörű zöld szempárba ütköztem.

-Hello szépségem.-köszöntöt egy pajkos mosollyal az arcán. Úgy éreztem, hogy most mentem elájulok. Pislogtam párat, hogy esetleg nem-e álmodok de rájöttem, hogy ez a valóság.-nem is örülsz, hogy látsz?-lépett elém, és hirtelen hátra fele mozdultam. -Diamond.-akart hozzám érni, de elhúzódtam.

-Mit keresel itt Harry?-jegesen szóltam hozzá. Nem akartam, hogy itt legyen, pont azért jöttem el, hogy ne találkozzak vele.

-Miattad jöttem.-hangja halk volt, és kissé bátortalan.

-Hát, láttál jól vagyok szóval mehetsz is vissza.-közöltem vele kissé flegmán majd pedig az ajtót akartam rácsukni, de egy gyors mozdulattal már is a falnak szegezve találtam magam.

-Mi történt veled?-szemei szinte izzottak. Közelsége pedig bénulást okozott számomra. Úgy éreztem, hogy a levegőm bent rekedt és mentem megfulladok.

-Harry-suttogtam nevét, és nagyot nyeltem.

-Ha tudnád, hogy mennyire hiányoztál, hogy mennyire...

-Elég!-csattantam fel. Erőt összegyűjtve ellöktem magamtól, és hitetlenkedve meredt rám. -Elegem van a sok hazugságodból! Elegem van belőled! Nem veszed észre, hogy miattad mentem el? Mert egyszerűen megőrjítesz azzal, hogy mindig mindenhol ott vagy.-gyorsan vettem a levegőt, és ezzel úgy éreztem, hogy kiadtam magamból mindent, ami eddig felgyülemlett. Nem várt dolgot tett és hirtelen magához rántva megcsókolt. Nekem sem kellett több és egyből vadul egymásnak estünk. Combom alá nyúlva emelt fel majd pedig a kanapéra elfektetve tovább csókolt. Göndör tincsei közé túrtam és meghúztam őket mire felmorgott. Kezeit sietősen futtatta végig testemen és fenekemen állapodott meg.

-Ha tudnád, hogy mennyire hiányzott ez.-lihegte két csók között. Nyakamra tapadva harapás nyomokat hagyva haladt dekoltázsom felé. Felszabadultságot éreztem minden porcikámban. Egyszerűen a vágy magával ragadott és Harry karjai köze dobott. Kezei felsőm alá csúsztak egészen mellemig, majd hirtelen beléjük markolt. Egy nyögés csúszott ki az ajkaim közül mire Harry halkan felkacagott.

-Tudom, hogy imádod mikor csókollak.-nedves puszikat hagyott a nyakamon, majd melleimet kezdte el masszírozni. -És azt is imádod mikor hozzád érek.-kezei abbahagyták a kényeztetésemet és felsőmtől szabadítottak meg. -Még mindig kurva szexi vagy Diamond.-nyalta meg ajkait kajánul.

-Harry.-szólítottam nevén.

-Valami baj van?-szemében félelem csillant fel és egyből hátrébb húzódott. 

-Ne itt.-nyöszörögtem. Ajkain egy hatalmas nagy mosoly vigyor terült szét és felkapott, majd egyenesen az emelet felé vitt.

-Melyik a te szobád baby?-morogta fülembe miközben egy pusziz nyomott rá.

-Fekete ajtó folyosó végén balra.-bújtam jobban hozzá. Sietősen lépkedett és hallottam szívverését, éreztem ahogy levegőt vesz és mellkasa fel és le emelkedik. Illata belengte az egész helységet és teljesen megőrjít. Óvatosan belökte az ajtót és be is csukta majd lerakott. Amikor a talpam biztosan érintette a talajt neki lökött a falnak és vadul falni kezdte ajkaimat. Keze lefele csúszott testemen egészen nadrágom gombjáig.

-Harry.-kapaszkodtam vállaiba ahogy a nadrágomat kicsit lejjebb húzta rajtam a bugyimmal együtt. Keze sietősen nőiességemen végig haladt, majd pedig finoman dörzsölni kezdett. Ajkaim elnyíltak egymástól és fejem a mellkasának dőlt. Nedves csókokat hagyott nyakamon miközben egy ujját belém csúsztatta.

-Istenem.-sóhajtottam fel és ajkamba harapva vállába martam.

-Diamond.-morogta, és finoman mozgatta bennem lévő ujját. Tempóján nem változtatott és kezdett idegesíteni, többre vágytam.

-Harry kérlek.-nyöszörögtem miközben úgy éreztem magam, mint egy szaunában.

-Mond.-morogta miközben nyakamon a bőrt harapta és körzött bennem egyet. Tudta jól, hogy mit akarok csak hallani akarja ahogy kimondom. Ajkamba haraptam és fokozatosan kezdett lassulni.

-Kérlek.-motyogtam pólójába.

-Mond ki, hogy mit szeretnél.-ujját finoman megállította bennem és a válaszomra várt. Képtelen voltam megszólalni. Úgy éreztem, hogy ha egy hang is elhagyja a torkomat nekem végem.

-Diamond.-tolt el magától, hogy szemeimbe tudjon nézni. Belülről számat haraptam és átkoztam magamat, hogy hagytam, hogy idáig elfajuljon a dolog.

-Menj el.-szólaltam meg percekkel később. Félve néztem szemeibe de arca érzelemmentes volt. Hátrébb lépett egyet, majd idegesen kifújta a levegőt és a hajába túrt. Vártam h mikor robban nála az a bizonyos bomba. Megigazítottam magamon a ruhámat és csendben vártam.

-Elegem van belőled!-csattant fel. -Kurvára elfogyott a türelmem Diamond!-szemei feketék voltak a dühtől és kezdtem félni tőle. -Elegem van a szaros kis játékaidból. Torkig vagyok azzal, hogy az elején hagyod magad és mielőtt megbaszhatnálak végre, elküldesz. Tudod nem azért utaztam le a isten háta mögé, hogy szórakozzunk.-szemeimet lecsuktam és jobban a falhoz simultam. Szavai fájtak nagyon, torkom összeszorult és legszívesebben elküldeném.

-Akkor mégis mire vársz?-nagyot nyeltem és szemeimet kinyitva elé álltam. Cinikus mosolya előtört és magához rántva a fülemhez hajolt.

-Hogy készségesen szét tárd a lábaidat nekem.-halkan kuncogott fel én pedig teljes erőmből ellökve magamtól felpofoztam.

-Te utolsó szemét állat!-üvöltöttem torkom szakadtából és ütni kezdtem.

-Diamond állj le.-fogta le a karjaimat.

-Eressz el!-visítottam és rángatni kezdtem a karjaimat.

-Nyugodj le.-hangja még higgadt volt de éreztem, hogy nem sok kell és kihúzom nála a gyufát.

-Nem!-és a lehető nem nőies dolgot téve leköptem. Itt szakadt el nála a húr és kezeimet elengedve egy hatalmas nagy pofont kevert le, én pedig az ágyra huppanva zokogtam fel. A sajgó területet fogtam ugyanis, iszonyatosan égett az arcom. Fájt nagyon, de nem is az ütés hanem az, hogy ezt tette. Testem rázkódott a sírástól és a takaróba kapaszkodtam. Féltem sőt egyenesen rettegtem tőle. Ez lenne az igazi Harry Styles? Egy ilyen alak aki bántja a nőket csak, hogy megkapja azt amire vágyik? Tudtam, hogy nem a jó fiú kategóriából származik de azt sosem gondoltam volna, hogy ennyire egy undorító féreg. Egyszerűen felfordul tőle a gyomrom, és a hideg kiráz tőle. Undorodom magamtól is, hogy hagytam, hogy hozzám érjen, hogy megcsókoljon és olyan dolgot tegyen velem amit még egy férfi sem. Nagy nehezen összeszedtem magam és felültem. A hajamat kisöpörtem arcomból, és könnyeimet letörölve felálltam. Egyenesen zöld szemeibe meredtem és rezzenéstelen arccal összeszedve magamat belekezdtem mondandómba. 

-Menj el és kérlek soha többet ne keress. Nem akarlak látni sem hallani rólad. Egyszerűen torkig vagyok veled Harry. Keress egy másik lányt akit kedved szerint üthetsz és hempereghetsz vele. Mert én erre nem vagyok vevő. Nem leszek egy a sok közül. Nekem is van némi büszkeségem. Undorító ahogy a nőket ilyen szinten lealacsonyítod, és szerinted csak arra jók, hogy kielégítsék a vágyaidat. Az meg még szánalmasabb, hogy vered őket. Még férfinek sem nevezheted magad. Ha látnák az emberek, hogy milyen is vagy valójában, még a saját anyád is megutálna. A rajongóid akik pedig mindent megtennének érted hatalmas nagy sokkban részesülnének. Összetörnének és egy fél világ csalódna benned. Lányok ezreinek okoznál fájdalmat. Mert egy ilyen kibaszottul elcseszett ember vagy!-szavakat csak köptem elé és nem fogtam vissza magam. Állkapcsa megfeszült és már készültem, hogy újra megüt de helyette mást tett.

-Megírod gondolom ezt a cikkedben és tönkre teszed vele az életemet és a One Directiont.-az eszem eldobom. Van még képe engem hibáztatni. Most komolyan azt hiszi, hogy erre képes lennék? 

-Most tényleg ilyen embernek gondolsz? Azt hiszed, hogy ilyent megmernék tenni? Összetörni milliók szívét és tönkre vágni egy világhírű bandát?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve. -Azt hittem, hogy ennél jobb embernek gondolsz.-ráztam a fejem hitetlenkedve, majd láttam, hogy mondani készül valamit de beelőztem. -Jobb lesz ha tényleg elmész Harry.-fordítottam neki hátat.

-Di...

-Menj Harry kérlek.-suttogtam és a visszafogni próbáltam magam attól, hogy zokogjak fel keservesen. Egy sóhajt eresztett ki ajkai közül, majd halk lépteket hallottam és egy ajtócsukódást. Az ablakhoz sétáltam és vártam ahogy elhagyja a lakást és az autójához sétál. Idegesen tépte fel az ajtaját, majd fejét hirtelen az ablakom felé emelte. Tekintetünk összefonódott de az is csak egy röpke pillanatra mert a függönyömet elhúztam. Hallottam még, ahogy az autó motorja felbőg és elhajt. A telefonom megcsörrent, és amint megláttam, hogy a főnököm hív összeszedve magamat felvettem.

-Szia Diamond.-szólt bele lágy hangom Kate.

-Szia Kate.-nyeltem nagyot és bár ő nem látott de egy erőltetett mosolyt varázsoltam magamra.

-Na, hogy haladsz a cikkel? 1 hónap múlva már az asztalomra várhatom?-kissé lefagytam hiszen addig van vagy három napom, és egy jó cikk írásához sok idő kell.

-Kate, tudod még...

-Diamond.-hangja komolyan csattant a telefonban. -Tudod már szeretném haa következő kiadásunkban megjelenne. A rajongók őrült számmal vennék. Egy exkluzív riport cikk Harry Styles-al. Szeretném, ha mindent leírnál róla. Azt akarom, hogy ütős és csattanós legyen. Valami szaftosat akarok Diamond. Szeretném ha lerántanád a leplet róla.-Kate mindig is az a túl buzgó ember volt. Szerette, ha az írói olyan cikket írnak akik javarészt tönkre teszik az embereket. Főleg a hírességeket. 

-Megteszem a tőlem telhetőt.-sóhajtottam fel.

-Ja és édesem.-nevetett fel cinikusan. -Az embereim mindenhol ott vannak, és ha nem kapok valami igazán jó kis cikket, akkor napvilágot fognak látni azok a képek amiken te és Harry vagytok. Remélem értetted. Puszi puszi.-nyomta ki.

-Nekem végem.-ültem le az ágyamra és az ölembe ejtettem a telefonom. 

5. fejezet Telefon beszélgetés

*Diamond szemszöge*

Csak álltam ott, és meredtem rá. Mégis, hogy jutott be? És mikor? Biztos ő vitte el a pizsimet is. Semmibaj nem lesz. Nem bánthat és nem is érhet hozzád.

Biztonságban vagy.

Csak ezt hajtogattam magamban.

Nem bánthat.

Tekintetem találkozott az ő zöld íriszeivel és nagyot nyeltem. Kezdtem magamat igen csak kényelmetlenül érezni. Egyre szaporábban vettem a levegőt, és éreztem, hogy kezd itt bent egyre melegebb lenni. A szívem őrült sebességgel kezdett el verni. Kezemmel megragadtam az ajtófélfát és neki támaszkodtam.
-Csak nem félsz?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Harry menj el kérlek.-pillantottam le a padlóra.
-Tudod Diamond, én nagyon türelmes vagyok, de egyszer az is elfogy.-állt fel az ágyamról, és lépteit felém vette.
-Utoljára mondom el, menj ki a szobámból!-néztem egyenesen a szemeibe. Szavaim süket fülekre leltek, és a köztünk lévő távolságot minden egyes lépéseivel betöltötte. Mielőtt rátudtam volna szólni egyenesen a falnak lökött és testével szorosan hozzám simult. -Harry.-vettem gyorsabban a levegőt, és hirtelen közelsége miatt ismét őrült tempóban vert a szívem.
-Imádom, mikor az ajkaid az én nevemet formálják.-érintette meg az arcomat, és ő is suttogott. Mintha tudnánk, hogy bárki meghallhat minket.
-Menj el.-nyeltem nagyot.
-Miért utasítasz el újra és újra?-és még komolyan megkérdezi. Szemeimet lecsuktam és mélyeket lélegeztem. -Miért?-suttogta miközben homlokát az enyémnek döntötte. -Nem vagyok számodra eléggé jó?-kezét levezette derekamra és ott tartotta.
-Harry könyörgök menj el.-mondtam lélegzet visszafojtva.
-Válaszolj Diamond.-mondta keményen és csípőjét fájdalmasan nekem nyomta.
-Harry.-hangom teljesen elhalkult. Egy árva hang nem jött a számon. Kezemet mellkasára simítottam és próbáltam ellökni magamtól de hiába. Olyan gyengének éreztem magam, hogy ha nem szorítana a falhoz tuti, hogy már a földre rogytam volna.
-Diamond, nyisd ki a szemeidet.-cirógatta finoman az arcomat. Nem tudtam teljesíteni kérését olyan szintem nem volt energiám. -Diamond.-suttogta ajkaimba. Fejemet a falnak döntöttem és nem éreztem olyan forróságot már. Szemeim még mindig csukva voltak.
-Har-ry.-ziháltam nevét. Puha ajkakat éreztem sajátjaimon és egy forró csókban forrtunk össze. Könnyedén felkapta testemet az ölébe mire én nagy nehezen megkapaszkodtam a nyakában. Finoman az ágyra fektetett és fölém tornyosult. Egyenesen a zöld szemeibe bámultam és csodáltam látványát. Hogy lehet egy ilyen gyönyörű férfi ilyen arrogáns? Egy angyalhoz tudnám hasonlítani külsejét de belsőleg pedig egy ördöghöz.
-Mondták már neked, hogy egy angyalbőrbe bújt ördög vagy?-suttogtam miközben közelebb hajolt hozzám.
-Te vagy az első aki ezt megállapította rólam.-olyan szépen csillogtak a szemei. A pillanat is teljesen magával ragadott. -És neked mondták azt, hogy olyan ártatlan de mégis olyan veszélyes vagy?-ajkaival súrolta az enyémet mire egy sóhajt csalogatott ki belőlem.
-Veszélyes?-kérdeztem mire bólintott.
-Sose tudja az ember, hogy mikor szakad el nálad el a cérna, és ha ez bekövetkezik akkor jobb ha mindenki távol marad tőled.-kuncogott fel.
-Honnan veszed mégis ezt?-érintettem meg az arcát mire szemeit lehunyta és másodpercekkel később pedig kinyitotta őket.
-Tudom és kész. Neked sem mindig mindenről tudnod.-olyan más a viselkedése mintha valaki teljesen mással beszélgetnék. Megszoktam, hogy mindig leakar teperni vagy fogdos esetleg az ajkaimon csüng. De a mostani Harry Styles aki fölöttem van és engem figyel, teljesen más. Nem olyan, mint amilyennek mutatta magát.
-Miért nem tudsz mindig ilyen lenni, mint most?-mintha a kérdésemre megfeszültek volna izmai és eléggé megváltozott a hangulata is.
-Mert ha az ember gyengének mutatja magát a média porrá zúzza!-kijelentése elég keményen hangzott. -Látszik, hogy fogalmad sincs a sztár életről.-nedvesítette be ajkait.
-Akkor avass be.-hüvelykujjamat finoman végig húztam alsó ajkán, mire nagyot sóhajtott.
-Hogy aztán egy remek cikket írj róla, hogy a nagy szívtipró Harry Stylest is megviseli a média világa? Neked fogalmad sincs Diamond, hogy én nap, mint nap min megyek keresztül. Hogy mi mindent kell eltűrnöm. Azt hiszed, hogy a hírességek élete a koncertekből a bulikból és a díjátadókból áll? Hát kurvára nem. De az évek alatt a fiúkkal megedződtünk, de az elején roppant nehéz volt. A rengeteg utálkozó levél és olykor halál fenyegetéseket is kaptunk. Tudod milyen kibaszottul szar volt az amikor olyasmi levelet kaptam, amelyben engem lehordtak mindennek de ez még hagyján, mert a családom következett utána. A rengeteg zaklató és paparazzi aki éjjel-nappal a nyomodban van. A fotósokkal is a tököm tele van. Egyedül a rajongók akik megértenek minket akik még ha követnek is minket nem zavarnak. Mert ők nekik egy az álmuk, hogy boldognak lássanak minket. Ha ők nem lennének akkor mi sem. ők azok akik nekünk a világot jelentik és számukra pedig mi vagyunk a világ. Ha mi nem vagyunk akkor ők sincsenek. Nincs annál jobb, mint amikor kiállsz a színpadra és az a sok ember mind ott tombol a nevedet kántálja és veled együtt énekli a dalt. Ha körbenézek akkor látok boldog, meghatódott és izgalommal teli szempárokat. Amikor beszélsz velük vagy megöleled őket iszonyatos boldogsággal telítődik el a szíved. Mert ők olyannak szeretnek minket amilyenek vagyunk a hibáinkkal együtt imádnak minket. Mert ilyenek az igazi rajongók.-miután befejezte kis monológját azt vettem észre, hogy a szemei csillogni kezdtek.
-Har...-akartam megérinteni az arcát a csuklómat elkapta és utána egyből fel is pattant rólam.
-Remélem most már elég anyagod van egy csattanós kis cikkhez.-mondta cinikusan majd pedig az ajtóhoz sétált egy visszapillantott rám és véglegesen elhagyta a szobámat. Ez meg mi volt? Fáradtan hátravetődtem a matracon és a plafont kezdtem el kémlelni. Egyszerűen nem igazodok ki rajta. Miért vagy ilyen kiismerhetetlen Harry Styles?

-Megvan mindened?-kérdezte Elyar, miközben a várakozóban álltunk.
-Igen.-sóhajtottam.
-Nem szeretném, hogy valamit utánad kelljen vinnem.-nevetett fel, mire vállába ütöttem.
-És még te vagy a legjobb barátom?-forgattam  meg a szemeimet és próbáltam a mosolyomat visszafojtani.
-Most a szavaid szíven ütöttet.-görbültek le az ajkai és kezét a mellkasára rakta. Tovább nem bírtam és muszáj volt felnevetnem.
-A Texasi járat 15 perc múlva indul.-szólalt meg a hangosbemondó.
-Ideje indulnom.-sóhajtottam, és szorosan megöleltem Elyart.
-Hívj, ha odaétél.-suttogta a fülembe.
-Rendben.-mosolyodtam el.
-És vigyázz magadra nagyon. Nehogy felszedj nekem valami pasit, és telefonálsz nekem, hogy nem akarsz hazajönni.-felnevettem kijelentésén.
-Nyugi Elyar.-szakadtam el tōle.
-Hiányozni fogsz.-keseredett el.
-Te is nekem.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Tényleg vigyázz magadra.-szorította meg a kezemet.
-Elyar a szüleimhez utazok, nem Ausztraliába.-egy mosoly kúszott ajkára, majd elengedtük egymás kezét. Megfogtam a bōröndöm kallantyúját és elindultam. Pár óra és újra otthon leszek.

-Jaj, kincsem el sem hiszed, hogy mennyire örülök, hogy itthon vagy végre.-ölelt át édesanyám.
-Azért ne fojts meg.-kuncogtam fel.
-Jó újra itthon tudni.-bújtam apám karjai közé.
-Hiányzott a vidéki levegō.-szakadtam el tōlük.
-Biztos éhes lehetsz, szóval a kedvencedet fōztem.-mentünk a konyhába.
-Csaknem steak-et csináltál?-csillantak fel szemeim.
-Fokhagymás pácban ahogy szereted.-istenem de rég ettem már házi kosztot. Vagyis anyu által készített kaját.
-Desszertnek, pedig a híres almás pitéjét csinálta.-mondta apu miközben helyet foglaltunk.
-Ajh már is csorog a nyálam.-nevettünk fel.
Hosszasan elbeszélgettünk és közben is meg is vacsoráztunk és eszembe jutott Elyar.
-Nekem el kell intéznem egy fontos telefont. Finom volt a vacsi. Aludjatok jól.-adtam egy-egy puszit nekik és a szobámba siettem.
-Azt hittem, hogy már fel sem hívsz. Tudod, hogy aggódtam!?-tartottam távolabb a telefont a fülemtōl, mivel hirtelen felemelt hangjától kissé megsüketültem.
-Bocsi, csak family time volt.-kuncogtam.
-Mindegy, a lényeg, hogy éppségben vagy.-hallottam ahogy elmosolyodik.
-Na de lekel raknom, mert már elég kesōre jár. Sajnos az idō eltolódás miatt, kissé nehézkesen fogunk beszélni.-ásitottam egy nagyot.
-Na hagylak aludni.-nevetett fel.
-Szerintem is.-kuncogtam, majd kinyomtam. Telefonomat az ágyra dobtam, majd elmentem gyors zuhanyozni. Faradtan csoszogtam vissza a szobámba a kényelmes kis pizsimbe, majd szépen bebújtam az ágyba. Szemeimet lehunytam és az igazak álmát aludtam.

Telefonom csörgésére keltem fel morgolódva, hogy mégis ki az az elvetemült állat aki ilyenkor mer zaklatni.
-Igen?-szóltam bele.
-Mégis hol a francba vagy Diamond?-Harry...
-Mond téged nem zavar, hogy hajnali három van? Seggfej...-motyogtam.
-Mi az, hogy hajnali három? Még csak este tíz van.
-Londonban igen.-feleltem egy gúnyos mosollyal az arcomon.
-Máris Texasban vagy?-kikerekedett szemekkel néztem. Ez meg honnan a francból tudja, hogy hol lakom?
-Fáradt vagyok Harry.-akartam kinyomni de közbe vágott.
-Várj Diamond.
-Mondjad.-dünnyögtem.
-Miattam mentél el?
-Harry hajnali három van hulla fáradt vagyok. Szerintem ezt nem most kéne megvitatni.-túrtam a hajamba.
-Hiányzol Diamond.-ledermedve hallgattam a szavait. Most tényleg azt mondta, hogy hiányzom neki? -Diamond itt vagy?-Harry hangja zökkentett ki a gondolat menetembōl.
-Jóéjt Harry.-nyomtam ki, majd pedig kikapcsoltam a telefonom. Visszadōltem az ágyamba és szavai visszhangzottak a fejemben.

Hiányzol Diamond.

Biztos ivott már, vagy egy újabb trükk, hogy magába bolondítson. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el ismét.

4. fejezet Vágyakozó tekintet

*Diamond szemszöge*

Sikeresen elintéztem, hogy ezen a héten ne kelljen mennem iskolába. Sajnos a büntetés alól még így sem tudtam kibújni szóval jövőhéten pótolnom kell. Elyar még nem tud róla szóval át kellene hozzám gyors mennem. Felkaptam a telefonom és épp nyitottam ki az ajtót ahol Harry fogadott. Felakartam sikoltani, de hirtelen befogta a számat és beljebb lépett, majd az ajtót bevágtam engemet pedig nekilökött.
-Tudod a tegnapi akciódnak hála elég rendesen feldühítettél.-zöld szemei csakúgy szórták a szikrákat. Remegni kezdtem, és éreztem, hogy a félelem végigfut az egész testemen. Gyors a faliórámra pillantottam: 07:20. Öt perc és Elyar itt lesz. -Most szépen leveszem a kezemet a szádról de ha sikítani mersz, szerintem nem akarod tudni, hogy tennék veled.-mondta dühösen, mire bólintottam és a számat szabaddá tette. Nagyot nyeltem és továbbra is a vérben forgó szemeibe néztem. Féltem, sōt rettegtem tōle. Fogalmam sincs, hogy mégis mi a fenét akar velem tenni.
-Jó kislány.-mosolyodott el. -Tudom, hogy kiírattad magad egész hétre.-suttogta fülembe. -Megtudhatom az okát? Hmm?-csókokkal jutalmazta meg a nyakamat mire az ajkaim elnyíltak egymástól. -Csak nem menekülni akarsz?-morogta mély hangján.
-Nincs hozzá közöd.-alig tudtam ezt az egy normális mondatot is kinyögni. Olyan hatással van rám, hogy az embertelen.
-Tudd, hogy elōlem nincs menekvés. Ha egyszer valakit kinéztem magamnak, azt meg is szerzem. És tudod én most rád éhezek, Diamond.-hajolt el nyakamtól. Annyira elmerültem tekintetében, hogy észre sem vettem, hogy már csak milliméterekre van ajkaimtól. -Kellesz nekem.-suttogta, majd pedig megcsókolt. Mohón falni kezdte ajkaimat, majd pedig combomra csúsztatta a kezét, így felkapott. Nyakában kapaszkodtam meg, és hirtelen valami puhát éreztem a hátamnak nyomódni. Ekkor tudatosult bennem, hogy az ágyamon fekszünk. Ajkaink egy pillanatra sem szakadtak el egymástól, mire kezei már a pólóm alját rángatta. Ahogy lekerült rólam az anyag kivágódott az ajtó és Harry villám sebességgel szállt le rólam. Elyar csak teljes ledöbbenéssel állt ott. Oh, te szent szar!

Gratulálok Diamond Walker! Ezt remekül megcsináltad!

-Te mi a faszt keresel itt?-csattant fel a barátom. -Te pedig Diamond öltözz fel!-na ezért mit fogok kapni én...
-Neked semmi jogod nincs ahhoz, hogy így beszélj velem.-vigyorodott el öntelten Harry.
-Adok én neked olyan jogot!-akart neki rontani, mire Elyar elé álltam és kérlelve néztem rá.
-Kérlek ne csináld.-suttogtam neki. Egyet hátrébb lépett, de látszott rajta, hogy majd szétveti az ideg. -Harry kérlek menj el.-fordultam felé. Vigyorogva felállt, majd egy csókot(?) nyomott a számra.
-Majd még benézek bébi.-mosolygott még mindig, majd távozott.
-Ez mi a fasz volt Diamond?!-emelte fel a hangját mire összerezzentem. -Felvennél egy pólót legalább?-gyors magamra kaptam a földön heverő ruhámat majd az ágyra ültem. -Nem válaszoltál.-mondta egy kicsit halkabban.
-Átakartam menni hozzád, hogy szóljak, hogy nem kell rám várnod, mert ezen a héten nem megyek suliba. Majd amikor indulni akartam Harry várt az ajtóban, és berontott ide.-haraptam idegesen alsó ajkamba.
-Diamond te nem veszed észre, hogy csak megakar fektetni?-hangjában fájdalmat véltem felfedezni.
-Tisztában vagyok vele.-motyogtam magam elé.
-Már tegnap gyanus volt nekem. Csinált veled valamit? Bántott, vagy erőszakoskodott?-kérdezte, mire nemlegesen megráztam a fejem. -Jobb lesz ha nagy ívben elkerülöd őt. Most lehet, hogy jobb lenne, míg itt vannak, hogy csak a munkáddal foglalkozol és esetleg elutazol a szüleidhez.-ült le mellém, majd biztatóan megszorította a combomat. Eszembe jutottak az imént mondott szavai.

Tudd, hogy előlem nincs menekvés.

Félek ha elmennék ugyanúgy megtalálna. De egy próbát megér.
-Lehet, hogy tényleg jó lenne. Rég láttam anyuékat és a nagyit is.-küldtem felé egy mosolyt.
-Na látod.-mosolyodott el ő is.
-Szerintem holnap már utazok is.-sóhajtottam fel.
-Ha akarod akkor ma veled maradok és segítek pakolni. Holnap meg reggel ki kísérhetlek a reptérre.-Elyar mindig segített, lehetett bármiről szó. Ō itt volt és segített.
-Nem kell fáradnod miattam.-legyintettem.
-Ez nekem nem fáradság.-karolt át. -Szívesen segítek neked.-ismét elmosolyodtam kedvességén.
-Köszönöm.-öleltem meg őt. -Amúgy te mikor fogod a szüleidet meglátogatni?-érdeklődtem.
-Nem tudom. Amint lesz rá időm meglátogatom apát. De tudod jól, hogy nem szívesen megyek haza. Főleg, hogy ott van Cara is.-hát igen. Elyar szülei elváltak és az apja pedig talált magának egy másik nőt, Cara Holmes-ot. Nem igazán szívleli őt pedig egy nagyon aranyos nőről beszélünk. Elyar szerintem sosem fogja elfogadni azt a tényt, hogy az apja elhagyta az anyját és lecserélte egy fiatalabb asszonyra.
-Elyar.-néztem rá. -Azzal, hogy kerülöd és rideg vagy vele, nem javít semmit sem a helyzeten.-próbáltam elmagyarázni neki, hogy talán jobb lenne, ha változtatna a kapcsolatán Caraval.
-Tudod jól, hogy utálom őt!-csattant fel.
-Ne mond ezt.
-De mert te nem tudod, hogy milyen is. Süt róla, hogy csak azért van apámmal mert gazdag.-állt fel és a kezei pedig ökölbe szorultak.
-Elyar.-léptem mögé és a kezemet a vállára tettem. -Adj csak neki egy esélyt.-fordult felém.
-Nem tudom Diamond. Majd meglátom.-felelte halkan.
-A kedvemért.-néztem rá kölyök kutya szemekkel.
-Ne nézz így rám.-nevetett fel.
-Na.-mondtam kislányos hangon.
-Rendben. De, csak is miattad.-ölelt át.
-Jajj de imádlak!-visítottam fel.
-Tudom.-mondta önelégülten.
-Azért el ne szállj magadtól.-engedtem el.

Egész nap csak hülyéskedtünk és sikerült jegyet foglalnom holnap haza Texasba. Elyar segített nekem bepakolni szóval holnap már csak annyi lesz a dolgunk, hogy segít kicipelni a cuccaimat a reptérre.
-Na ideje lenne mennem.-kelt fel az ágyamból.
-Nem maradsz még?-néztem rá megint kutyus szemekkel.
-Nem tudsz meghatni.-felelte fapofával.
-Menj a francba.-vágtam hozzá nevetve az egyik párnámat.
-Na!-nevetett fel. -Későre jár, és te is feküdj le mert holnap elég korán indul a géped.-nézett rám figyelmeztetően.
-Rendben apu.-felelte angyali mosollyal az arcomon.
-Vigyázz magadra.-nyomott egy puszit az arcomra, majd pedig távozott. Fura lesz, hogy egy darabig nem fogom látni és több ezer kilométerre leszek tōle. Kezembe vettem a pizsomámat és a fürdōbe vonultam vele. Szépen levetkōztem, majd pedig beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet és egy kis tusfürdōt nyomtam a kezemre és alaposan szétkentem a testemen, majd pedig leöblítettem. Már jó ideje állhattam a zuhany alatt, amikor úgy döntöttem, hogy ideje lenne kiszállni. Fogtam egy törölközōt, majd magam köré csavartam és kiléptem a kabinból. Tekintetemmel a pizsimet kerestem de egyszerūen nem találtam. Furcsa pedig úgy emlékeztem, mintha behoztam volna. Vállat vonva léptem ki a helységbōl és megmerevedtem mikor megláttam, hogy mégis ki foglalt helyet az ágyamon.
-Hmmm, szép kis darab.-emelte fel a kezében pihenō fekete csipke bugyimat, arcán pedig egy pajkos mosoly pihent. Szemei azonnal elsötétültek, amint sikeresen végigmért és tudomására jutott, hogy csak egy törölközō takarja testemet.

3. fejezet Holnap is van nap

*Diamond szemszöge*

A mosolya.

A hangja.

A nevetése.

A nézése.

A csókja.

Az érintése.

Nem tudok tőle szabadulni. Egyszerűen nem hagy a gondolat, hogy ez a fiú aki oly tökéletes néz de belül mégis oly romlott beférkőzött a fejembe. Nincs egy nyugtom tőle, nem tudok nem rá gondolni. Egyszerűen kezdtek tőle megōrülni. Függőséget fog okozni nálam. Napok óta álmatlan vagyok és éjszakánként mindig csak forgolódok. Nem jön egyszerűen álom a szememre. Szerencsére mióta volt az a kis incidensünk a szertárba azóta nem láttam, és nem is keresett. Elyar próbálta megfejteni, hogy mégis mi történhetett velem, ugyanis nem nagyon beszélek sőt inkább csendesebb lettem. Kevesebbet eszek és egyre jobban szétszórt leszek. Belehalok ebbe... Kísért minden egyes nap az a gondolat, hogy itt van tőlem nem olyan messzire de még sem láthatom még sem beszélhetek vele. Jobb lesz nekem tőle távol lennem. Mind tudjuk, hogy mégis milyen ember ő valójában.
-Mrs. Walker!-csapott az asztalomra Mrs. Roberts a matematika tanárunk. Ijedten ugrottam meg és egy kis sikoly hagyta el a számat. -Látom maga megteheti azt, hogy nem figyel órán, mert annyira tudja az anyagot.-mondta egy gúnyos mosollyal az arcán. Mindig is utált ez a tanár, de ez az érzés kölcsönös volt. Csak muszáj volt a jegyeim alapján ötöst adnia különben már rég megbuktatott volna. -A táblához!-hangja parancsoló volt, és újra a frászt hozta rám. Nagyot nyeltem, majd bátortalanul a táblához lépkedtem. Ahogy elértem az osztály felé néztem és mindenki engem figyelt. Elyarre néztem aki csak biztatóan mosolygott rám és eltátogott egy ,,nyugodj meg" mondatot. Nagy levegőt vettem majd pedig a kezembe vettem a krétát és ismét a tábla felé fordultam. Lassan és magabiztosan írtam fel a másodfokú egyenletet amit Mrs. Roberts diktált. Miután sikeresen leírtam a táblára, egyet hátrébb léptem és próbáltam először fejben levezetni. Egyre jobban eluralkodott a stressz rajtam mikor rájöttem, hogy én ezt nem tudom megoldani. Elkezdtem apránként felvezetni majd amikor eljutottam ahhoz a ponthoz ahol megrekedtem csak akkor kezdtem el igazán félni. Ha nem tudom megoldani egyest fog adni ez a hárpia. Nyugi Diamond! Csak higgadtan.
-Tudja Mrs. Walker az ideje ketyeg.-zökkentett ki a gondolataimból. A francba pedig majdnem rájöttem, hogy hogyan is kell megoldani. Lábával hangosan kezdett el dobolni és közben folyamatosan sóhajtozott. Most komolyan csinálja? Éreztem, hogy a tenyerem izzadni kezd és a számok a fejemben kezdenek összecsúszni és nem tudok így számolni. Lábdobogását az váltotta fel, hogy az ujjaival dobolt az asztalon és így körmei hangját is hallottam. Légvételem egyre szaporább lett és amikor végképp nem bírtam felcsattantam.
-Maga most direkt szórakozik velem?!-förmedtem rá, mire mindenki meghökkenve nézett ránk. Amikor tudatosult bennem, hogy mégis mi a fenét mondtam a számra csaptam. Oh te szent szar!
-Mit kaptál?-kérdezte Elyar kíváncsian miközben a szekrénybe pakolásztam a könyveimet.

-Egy hét büntetést. Plussz pentekenként másfél órát kell bent maradnom.-csaptam be a szekrényajtót.
-Jogosan förmedtél rá. Ugyanis szándékosan provokált téged.-haladtunk a folyosón végig.
-Mindig is utált. Az szinte sütött róla.-majd pedig megpillantottam az öt csoda gyereket.A lányok szinte egyszerre adtak nekik utat és szinte nyál csorgatva figyelték ahogy végig vonulnak. Ahogy elhaladtak mellettünk Harry egyenesen a szemembe nézett majd sunyin elmosolyodott. Vajon mit forgathat a fejében?
-Diamond?-csettintett előttem Elyar.
-Hah?-eszméltem fel.
-Figyelsz te?
-Persze.-figyeltem barátomra.
-Na jó.-sóhajtott majd pedig karon ragadott és húzni kezdett maga után.
-Elyar!-szóltam rá, de továbbra is húzott maga után míg be nem húzott egy üres osztályba.
-Na most mondod el, hogy mégis mi a fene történt?-állt meg előttem.
-Semmi.-ekkor pedig rám nézett amolyan most tényleg hülyének nézel?  -Elyar tényleg nem történt semmi.-jobbnak láttam ha az ég világon senki se tud arról, hogy mégis mi is van köztünk Harryvel. Igaz, mintha lenni is valami...
-Miért érzem azt, hogy valamit elhallgatsz előlem?-mért végig gondosan és csak remélni tudtam, hogy abbahagyja a kérdezősködést. Mentségemre siettek az égiek és megszólalt a csengő. Köszönöm!

Az utóbbi órák unalmasan teltek és szerencsére Elyar is abbahagyta a faggatózást.
-A francba bent hagytam a füzetem az osztályban.-csaptam a homlokomra. -Megvársz míg gyors visszamegyek érte?-néztem rá mire bólintott én pedig rohantam vissza. Ahogy beértem a terembe lihegve a padomhoz sétáltam és közbe mélyeket lélegeztem. Miközben a padomba kutakodtam ajtócsapódást hallottam. Felkaptam a fejem és a tekintetem találkozott egy zöld szempárral. Egy ördögi félmosolyra húzta ajkait, és nekidőlt a falnak. Lassan felálltam és egy lépést hátráltam.
-Hallom, hogy rossz kislány voltál.-sétált felém és egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Ahogy közelített felém, én úgy hátráltam. -Nem tanították meg neked otthon, hogy egy felnőttel sosem szabad tiszteletlenül beszélni? Pláne egy tanárral. Ráadásul akinek nem vagy a szíve csücske.-szavai hallatán ledöbbentem. Ez honnan tud ennyit?
-Harry nekem mennem kell. Elyar már vár rám.-hangom kissé remegō volt, és öszintén? Féltem, attól a gondolattól amit a fejében forgatott.
-Ne aggódj, a barátodnak megmondtam, hogy nem kell rád várnia ugyanis majd én hazaviszlek.-elfogyott a helyem. Egyenesen a falnak simultam és már csak pár lépés volt közöttünk. Amikor csak körübelül egy fél méter volt köztünk nagy levegōt vettem és a baloldali irányba kezdtem futni de túl gyors volt és elkapott mire egy kisebb sikoly hagyta el a számat, és az egyik pad tetejére nyomott,így pontosan fölém tornyosult. A szívem ōrült tempóban vert, és fogalmam sem volt, hogy mégis mire fog készülni. Megrémített, zöld szemei, mintha elsötétültek volna.
-Nagyon, nagyon rossz kislány vagy.-tekerte a fejét jobbra majd pedig balra. -Tudod, mit szoktam tenni az ilyen lányokkal, mint te?-hajolt közelebb, így az arca csak centikre volt az enyémtōl. -Megbüntetem ōket.-suttogta, majd pedig elvigyorodott. Nagyot nyeltem és éreztem, hogy ennek nagyon rossz vége lesz.

Gyerünk Diamond, gondolkozz!

Használd az eszed!

Térdemet fellendítettem, és egyenesen ágyékon találtam, mire fájdalmasan felnyögött és így az alkalmat kihasználva a cuccaimmal együtt rohantam ahogy csak bírtam. Amikor kiléptem a suli épületébōl egyenesen neki szaladtam valakinek, mire hátra estem.
-Bocs.-nyögtem, ki majd ahogy felpillantottam arra az emberre akit szinte elgázoltam meglepōdtem.
-Semmibaj.-nyújtotta a kezét felém, amit szívesen elfogadtam és így segített felállni. Ám a hirtelen lendülettōl eléggé a testének simultam mikor már a lábaimon álltam. Sötétbarna szemei csak úgy csillogtak, arcát pedig enyhe borosta borította ami igazán vonzónak látszott, ajkait enyhén megnedvesítette nyelvével és korom fekete haja pedig tökéletesen volt beállítva. -A nevedet megtudhatom?-fura, hogy Harry nem említett meg nekik, mint ,,ezt a lányt akarom megdugni". Azt hittem, mhogy minden megoszt velük.
-Diamond.-feleltem halkan.
-Diamond.-ismételte meg mély és rekedtes hangján.
-Bocs, de nekem most mennem kell.-léptem el tōle, majd felkaptam a földrōl a táskám és sietōs léptekkel otthagytam.

Szinte egy hajszál választott el attól, hogy Harry véghez vigye a kis beteg tervét. De fura volt az, hogy így összefutottam Zaynnel. Azt hittem, hogy kapok tōle egy durva beszólást vagy esetleg leordítja a fejem. De nem... Fura ez a gyerek. Mindig is azt hittem, hogy a bandából ō a fekete bárány de ezek szerint nem ō az, hanem Harry. A telefonom pittyegni kezdett miszerint üzenetet kaptam. Felkaptam az éjjeli szekrényemrōl a mobilom és megnéztem ki üzent.

Feladó: Ismeretlen

Ne hidd azt, hogy ennyivel megúszol mindent. Holnap is van nap.
H Xx

2. fejezet Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.

*Diamond szemszöge*

Teljes ledöbbenéssel ültem a helyemen, és meredtem a szemeibe. Nem lehet igaz ez. Engem most az égiek büntetni akarnak? Mert ha igen akkor elég jól csinálják. Egy féloldalas mosolyt intézett felém majd pedig megtörte a szemkontaktust. Helyet foglalt, mind az öt fiú és kezdetét vehette az óra.

-Jól vagy?-zökkentett ki a gondolataimból Elyar.

-Persze.-pillantottam felé, majd alsó ajkamba haraptam, és próbáltam nem Ő rá nézni. Viszont éreztem, hogy ő csak is engem figyel. Szinte már égetett a tekintete.

-Nos nagyon örvendek nektek, hogy ellátogattatok az iskolánkba. Ez igazán megtiszteltetés.-mondta a szokásos monológját az igazgató amiről már most tudtam, hogy begyakorolta. Olyan monotonon és folyamatosan mondta. Vajon meddig tartott neki ezt bemagolni? Vagy egyáltalán megírni?

-Ugyan, inkább mi köszönjük, hogy engedik, hogy itt forgassunk.-mondta az arcán egy mosollyal Niall. Ő számomra mindig is szimpatikus volt. Az öt srác közül ő volt a legaranyosabb. Az igazgató még valamit magyarázott a fiúknak és távozott.

-Akkor szeretném a tankönyvet kinyitnátok a 135. oldalon.-mondta lelkesen a tanár. A lányok szinte le sem tudták venni a szemüket a bandáról. Mr. Crawford idegesen megköszörülte a torkát, mire a többiek kapcsoltak. Izgatottan vártam, hogy végre megbeszélhessük a mai órai anyagot. Ami nem más volt, mint William Shakespeare Rómeo és Júlia. 

-Nos nektek, mint mond ez a történet?-kérdezte irodalom tanárunk, miközben tekintetét végig vezette az osztályon. Majd pedig valakin megakadt a szeme. -Taylor!-szólította fel az utolsó padsorban ülő lányt aki nagyon el volt foglalva Louis megfigyelésével. A lány eléggé zavarba jött, és látszott rajta, hogy fogalma sincs, hogy az előbb milyen kérdés is hangzott el. -Tessék máskor jobban figyelni.-unottan megforgattam a szemeimet és vártam, hogy melyik pillanatban szólít fel. -Diamond.-pillantott felém. Na végre eljött az időm. Megmutatom Harry Stylesnak, hogy mégis ki is az a Diamond Walker.

-Lényegében egy beteljesületlen szerelemről szól ami végzetes hibába fuldoklik. Ugyanis mind két szerelmes fél végez magával.-feleltem büszkén. Harry csak elmosolyodott, és mintha ezzel akarna gúnyt csinálni belőlem.

-Látjátok pontosan ilyen válaszra vártam.-mondta kis daccal Mr. Crawford. Meglátszik, hogy ki is a tanár kedvence. Tovább magyarázta a leckét, én pedig csak figyelte és ittam minden szavát. Tekintetem többször is összeakadt Harryével, de olyankor egyből másfele néztem, míg ő mit sem zavartatva magát továbbra is engem bámult. Mondtam már, hogy milyen pofátlan?

-Diamond felolvasnád az első felvonás utolsó két mondatát?-kérdezte tőlem kedvenc tanítóm, mire bólintottam.

-A vágy erőt ad és utat talál...

-S megédesül a keserű pohár.-fejezte be Harry. Mindenki minket nézett én pedig ismét felvettem vele a szemkontaktust. Honnan tudta?

-Mr. Styles esetleg szabad megkérdeznem, hogy ön olvasta?-fordult felé Crawford.

-Kedvenc olvasmányaim közé tartozik. És ha már itt tartunk Mr. Walker kisasszony nincs tisztában a regény mondandójával.-kötekedni akar velem? -Ugyanis a történet két egymással hadban álló családról van szó. Amikor is egy Montague beleszeret egy Capuletbe. Abban pedig igazat adok neki, hogy egy beteljesületlen szerelemről szól, de ez miért is fuldokolna végzetes hibába?-kérdezte miközben engem nézett. Komolyan elképedve nevettem fel, majd pedig szólásra nyitottam a fejem.

-Már megbocsáss de te most megkérdőjelezted az állításom?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Én dehogy. Isten ments.-rakta fel a kezét védekezésképen. -Csak nem értek veled egyet.-küldött felém egy cinikus vigyort.

-11-szer olvastam el szóval kötve hiszem, hogy lenne bármi beleszólásod is az állításaimba.-néztem végig rajta, amolyan most tényleg beakarsz égetni? 

-Édes elolvashattad akárhányszor, de akkor is nem szeretem mikor pontatlanul fogalmaznak.-becézésén kissé meglepődtem, és kaptam pár szúrós pillantást is.

-Szín ötös voltam mindig is irodalomból, szóval ne pattogj itt nekem.-álltam fel, és a türelmem kezdett igazán fogyni.

-Diamond ne csináld.-szólt rám halkan a mellettem ülő Elyar. Mit sem törődtem vele, és csak azért is megmondom a magamét. -Ha te annyira tökéletes vagy, mint amilyennek hiszed magad akkor kérlek oszd meg velem, hogy mégis szerinted miért fogalmaztam pontatlanul?-kérdeztem egy gúnyos mosollyal az arcomon. -Vagy fogalmazzak úgy, hogy sebet gúnyol, kit seb nem ért soha?-na erre mit lépsz?

-Ne indulj te se föl, se le. Aki indul, odábbáll, aki vitéz, helytáll.-most komolyan azt hiszi, hogy ezzel ő nyert. Hirtelen megszólalt a csengő, mire a cuccaimat felkapva viharzottam ki az osztályteremből. Én egy perccel sem maradok tovább egy ilyen beképzelt emberrel egy légtérben. Mégis mit képzel ez magáról? Mérgelődve trappoltam fel a harmadik emeltre, és amikor a gondnok raktára előtt mentem el volna egy kar berántott, és mielőtt sikoltani tudtam volna befogta a számat, és egyenesen az ajtónak taszított. Így a menekülési esélyem nulla volt. Pánik fogott el, majd amikor mély rekedtes hangja megcsapta a fülemet tudtam, hogy mégis kivel van dolgom.

-Hiába engem sose tudsz legyőzni. Mindig én vagyok a nyertes.-súgta a fülembe, mire a hideg futkosott a hátamon. Kezét lassan leemelte a számról.

-Neked tényleg elmentek otthonról?-morogtam. Nem hiszem el, hogy tényleg berángatott egy ilyen helyre. És arról nem is beszélve, hogy bármelyik pillanatban lebukhatunk. Én pedig nem szeretnék, holnap reggel egy címlapon kikötni főleg nem vele.

-Nyugodj le édesem.-leheletét pedig egyenesen a számon éreztem.

-Harry engedj el.-kezdtem el mocorogni, mikor hirtelen olyat éreztem meg amit nagyon nem akartam. Az ereimben egyenesen megfagyott a vér, és teljesen megmerevedtem. Harry halk kuncogását hallottam meg, majd csípőjét még jobban nekem nyomta.

-Tetszik igaz?-ajkaival pedig súrolta a fülemet.

-H-Harry.-remegett meg a hangom. ahogy egyre jobban éreztem növekvő erekcióját.

-Tudod, most egy hajszál választ el attól, hogy itt helyben megdugjalak.-nagyot nyeltem szavai hallatán, és próbáltam erőt gyűjteni, hogy eltoljam magamtól.

-Kérlek engedj el.-kerestem a megfelelő hangszínt.

-Mind a ketten tisztában vagyunk azzal, hogy bolondulsz értem.-érdes nevetése újra megcsapott. Kezdtem magam nagyon kellemetlenül érezni, és légvételeimből ez halható volt.

-Csak nem ideges vagy?-nem láttam de tudtam, hogy egy hatalmas mosoly díszeleg arcán.

-Harry órám lesz.-találtam ki valami gyors kifogást, hogy végre kiszabaduljak ebből a kínos szituációból.

-Azt hiszed, hogy érdekel?-hideg kezét éreztem meg arcomon ahogy végig simít rajta, mire lehunytam a szemeimet és ismét nagyot nyeltem. Miért vagyok ideges és zavart? Egy nedves csókot éreztem, meg a nyakamon mire a lélegzetemet fojtottam vissza. Ismét megismételte de ekkor véletlen egy halk sóhaj csúszott ki az ajkaim közül. Majd pedig ajkait éreztem meg a sajátjaimon. Szemeim automatikusan lecsukódtak, és a testem átadta magát az érzésnek. Lágyan kezdett el csókolni és szólásra bírni ami sikerült is neki. Kezeimet felvezettem a nyakába majd majd pedig hatalmas tenyereit éreztem meg derekamon. Csakúgy falni kezdtük egymás ajkait, majd pedig amikor keze fenekemre csúszott akkor tudatosult bennem, hogy mégis mi a fenét csinálok?

-Harry.-toltam el magamtól.

-Bébi, most bizonyítottad be, hogy mégis mennyire is kívánsz.-hangjában ott volt az a bizonyos nagyképűség. Éreztem, hogy a fülemhez hajol, és lassan  súgni kezdett belé: -Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.

Idegesen csaptam be magam mögött a kollégium szoba ajtaját amin hátradőlve keservesen végigcsúsztam egyenesen a földre. Egy idióta vagyok! Hagytam a csábításnak és egyenesen belesétáltam a csapdájába. Szinte önként kínáltam fel magam. Ha nem kapok észbe, lehet, hogy engedtem volna magamat. Távol kell tőle maradnom!

Ne hagyd magad!

Ne hagyd, hogy csábító kinézete elvegye az eszed!

Amíg itt lesznek és nem fejezik be a forgatást addig isten bizony, hogy nem megyek suliba. Beteget jelentek vagy kitalálok valamit, de távol kell tőle maradnom. Félek, hogy még egy ilyen megingás olyan dologhoz vezethet ami tényleg komoly sérelmekkel jár. Harry veszélyes, mert tudja, hogy hogyan kell a nőket ágyba bújtatni. Tudja, hogy mivel veheti rá őket erre, hogy az ő önző érdekeit kiélhesse másokon. De én nem leszek erre vevő. De mégis volt valami benne ami arra késztetett, hogy visszacsókoljam. Ujjaimmal lágyan megérintettem az alsó ajkamat és felidéztem a raktárban történteket. Ahogy finoman elkezdte csókolni a nyakamat majd pedig ahogy megcsókolt. Olyan tökéletesek voltak az ajkai a csókjával együtt. A pokolba is, hogy lehet egy ilyen romlott embert egy ilyen tökéletes csomagolásba bújtatni?! Miért? Dühösen csaptam a padlóra, majd pedig felálltam. 

-Miért kell ilyen kicseszettül jól kinézned?!-kiáltottam el magam. A fenébe is! Azok a gyönyörű zöld szemek és angyali arc. Akkor sem! Nem! Nem fogom hagyni, hogy az ágyában kössek ki. De vajon milyen lehet vele úgy együtt lenni? Vajon akkor is ilyen finom lenne? Ajkamba haraptam ahogy gondolataimat hagytam elkalandozni. 

Térj észhez!

És már megint, hagyom, hogy a vágy felül kerekedjem rajtam. Miért vagy ilyen kicseszettül tökéletes Harry Styles? Miért? 

1. fejezet. Váratlan vendégek

*Diamond szemszöge*

Telefonom csörgése zavarta meg édes álmaimat, ami kissé felbosszantott. Éppen Austin Butlerrel volt egy igen hosszú ideje tartó csókunk. Persze, hogy az ember, mindig a legjobb résznél ébred fel. Dünnyögve nyomtam le az ébresztőm, és még egy picit pihentem a meleg ágyamban. Annyira nem volt erőm kiszállni, és utána pedig iskolába menni. Igen még suliba járok, mivel 19 éves vagyok. Fura mi? Egy végzős lány és mégis dolgozik. De csak hétvégén szoktam bejárni, mivel tanulni is kell valamikor. Számtalanszor kaptam irigy megjegyzéseket, mert már annyi híres csillaggal találkoztam. De nem foglalkoztam vele. Mindenkinek jár valami az életben. Ha már a szüleimtől több ezer kilométerre vagyok, akkor legyen ennyi boldogságom.   Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és elcsoszogtam a fürdőig majd pedig összekötöttem a hajam, és kimentem összerámolni a tankönyveimet. Mikor végeztem gyors megreggeliztem és kerestem magamnak valami elfogadható öltözetet. Miután ezzel is készen lettem gyors feldobtam egy natúr sminket és indultam is. Ahogy kiléptem a kolesz szobából egyből egy helyes gyerekbe botlottam. Igen kollégiumban lakok mivel anyámék jobbnak láttak, ha több emberrel vagyok összezárva egy épületben.

-Azt hittem, hogy már soha nem leszel készen.-mért végig miközben eltolta magát a faltól, ahol előbb támaszkodott. Hát igen, ő volna az én Elyar barátom. Imádom a gyereket, már kicsi korunk óta ismerjük egymást. Mindig is húgaként tekintett rám én pedig bátyámként.

-Nőből vagyok.-forgattam meg a szememet miközben kulccsal bezártam az ajtóm. –Indulhatunk.-fordultam felé mosolyogva.

-Amúgy neked, hogy ment a matek házi? Én vagy két órán keresztül szerencsétlenkedtem vele.-felnevettem előbbi kijelentésén mivel Elyar nagyon jó matekos, és az pedig büszkeséggel fog el, hogy én hamarabb megcsináltam, mint ő és valószínűleg hibátlanul is. Kitűnő tanuló voltam mindig is, de a matek sohasem volt az erősségem. Az irodalmat, mindig jobban pártoltam. Az valahogy le tudott kötni. Szívesebben olvastam egy regényt vagy egy verset, és tanulmányoztam híres költők és írók önéletrajzát. Számtalanszor olvastam kiteljesületlen szerelemről, vagy akiket elszakítottak egymástól. Mint például Ady és Adél szerelme. Nem lehettek együtt, mivel Adélnak férje volt, és végül le kellett mondaniuk egymásról. De számtalan Léda vers született amiket a mai napig izgalommal olvasok végig pedig kívülről tudom mindet. Hihetetlen, hogy mégis egy érzés milyen dolgokra képes.

-Én nekem ment, és hamarabb is végeztem, mint te.-nyújtottam rá gyerekesen a nyelvemet és közben, mind a ketten felnevettünk.

-Most az egyszer ment mi?-kérdezte nagyképűen de tudom, hogy csak megjátssza magát.

-Ne légy bunkó.-csaptam meg a kezét, ahogy kiértünk a kollégiumból, így már London utcáin ballagtunk.

-Tudod, hogy szeretlek.-karolt át és egy meleg mosollyal jutalmazott meg.

-Ez sohasem volt titok Elyar.-kuncogtam, ahogy haladtunk tovább, majd pedig megálltunk egy zebránál, és vártunk, hogy a jelzőlámpa pirosról zöldre váltson.

-Szeretem tudatni az emberekkel, hogy érzéseket táplálok feléjük.-jelentette ki, és pont ekkor zöldre váltott a lámpa szóval mentünk tovább.

-Mint a spanyol lány iránt? Hogy is hívják?-gondolkodtam el. Soha sem bírtam nagyon megjegyezni az emberek nevét. És a legdurvább az, hogy ő az osztálytársunk.

-Adelita.-mondta unottan. –És nem táplálok iránta érzéseket.

-Persze. Azért nézed nulla huszonnégyben őt.-néztem rá.

-Ez nem igaz!-tiltakozott azonnal.

-Elyar, ne tagadd mivel nem is tudod főleg nem előttem.-érkeztünk meg az iskolánk elé. -És ha lehet, most ne bámuld.-cukkoltam tovább.

-Haha.-forgatta meg a szemeit miközben befele vettük az irányt.

-Amúgy nem is mesélted milyen volt a nagy Harry Styles-al csevegni?-mentünk a szekrényünkhöz, hogy bepakoljuk a fölösleges cuccainkat.

-Nem volt nagy cucc.-rántottam vállat miközben pakolásztam.

-Na halljam mi volt?-sóhajtott fel ahogy neki dőlt a szekrény sornak. Nem válaszoltam hanem tovább rakosgattam a könyveimet.

-Rád mászott Diamond?-kérdezte idegesebben.

-Nem.-morogtam majd pedig becsaptam a szekrény ajtót és készültem távozni de megragadta a karomat.

-Mit csinált veled az a faszfej?-mérges volt, és nagyon is látszott rajta.

-Semmit Elyar.-feleltem lágyan miközben barna szemeibe meredtem. -Komolyan.-küldtem felé egy halovány mosolyt.

-Biztos? Mert ha rád mászott akkor esküszöm...

-Tényleg nem csinált semmit, csak bepróbálkozott. Elég undorító módon.-motyorogtam az utolsó mondatot, majd az osztályunk felé vettük az irányt. Ahogy beléptünk körbe pillantottam és szemet szúrt valami vagy inkább valaki. Az igazgató tartózkodott az osztályunkban ami eléggé szokatlan volt. Nagyban beszélgetett az osztályfőnökünkkel, mi pedig Elyarral csendben helyet foglaltunk.

-Mit keres itt?-kérdezte tőlem, ahogy elfoglaltam a szokásos helyem.

-Fogalmam sincs, de valami itt nem stimmel.-kezdtem el töprengeni, hogy mégis mi folyik itt?

-Gyerekek kérlek hallgassatok el. Bejelenteni valónk van.-csitított el minket Mr. Palmer. Miután mindenki abbahagyta a beszélgetést és közben a csengő is megszólalt elkezdte a mondandóját.

-Iskolánk különleges részesítésben érvényesült. Ma igen szokatlan vendégeink érkeznek hozzánk, mint hallgatók. Ebben az iskolában szeretnének forgatni és felszeretnék mérni a telepet. Szóval beülnek pár osztályteremben és az óra feléig bent is tartózkodnak, majd pedig dél körül távoznak. Arra szeretnélek benneteket kérni, hogy ha lehet ne támadjátok őket le.-nézett végig az osztályon és főleg a lányokra értette az utóbbi mondatát.

-Röhögnék ha az ajtón a kis Styles gyerek lépne be a többi majommal utána.-suttogta oda nekem Elyar, és halkan felnevettünk.

-Nem csak te.-hagytam abba a nevetést de a mosoly még mindig ott ékeskedett az arcomon, Hirtelen hangzavar hallatszott be a folyosóról, majd pedig ki is nyílt az ajtó, így megtudhattuk, hogy kik is a vendégeink. Ahogy tekintetem találkozott azzal a bizonyos zöld szempárral az arcomról egyből lefagyott a mosoly.
-Úristen ez a One Direction!-kiáltotta el magát az egyik lány.